Keresés ebben a blogban

2012. március 20., kedd

Csigalassúsággal telnek a percek, és én közben reménykedek, reménykedek és reménykedek.....

Tegnap szépen kiütöttem magam délutánra egy adag pipolphennel, aludtam is egész nap tőle, de legalább lenyugodtam. Nagyon nehéz nem reménykedni, így persze reménykedek - de hát szerintem ez a normális!Ma bejöttem dolgozni egy kicsit, de szerintem dél felé le is lépek, és megint benyomok otthon egy pipolphent. 

Minden egyes alkalommal gyomorgörcsöm van, amikor elmegyek WC-re, hogy csak nehogy meglássak egy vércseppet, mert akkor összeomlik minden álmom....mindenesetre azt elhatároztam, hogy ha ma nem jön meg (amit nagyon-nagyon remélek), akkor holnap reggel elmegyek egy magánlaborba egy hcg-t nézetni. Minek várjak hétfőig? Ha terhes vagyok, akkor bizony duplázódnia kell, és ennek már látszania kell holnap is, és így legalább már holnap kiderül, hogy jogosan él e még bennem a remény legszebb álmom valóra válásáról, vagy sem! Annyira jó lenne, holnap egy szép magas hcg-t kapni!!!!!!!!!

1 megjegyzés:

  1. Jaj nagyon nehéz most tanácsot adni, szörnyűek ezek a várakozással teli napok!Szurkolok a holnapi vérvételhez és addig is azt a gondolatot felejtsd el, hogy rettegsz WC-re menni, vagy, ha beugrik ez a gondoltat, akkor "Töröl, töröl, töröl", most nem jöhetnek a negatív érzelmek csak a pozitívak +++++++++++
    Drukk ezerrel!
    Edina

    VálaszTörlés