Eltűnt a púp :))), közben egyre jobban izgulok a közelgő hétfői nap miatt

Jelentem teljesen eltűnt mára a púp a hasamról!!!! Nagyon-nagyon örülök neki, és nagyon megkönyebbültem. Ezek szerint teljesen igaza volt Zekének, és ez valóban a túlstimu miatti vizes ödéma volt csupán, nem pedig valami rettenetes sérv, vagy ilyenek, amiket én szokás szerint már beleképzeltem a dologba. Elképesztő vagyok! Miért nem tudok soha hinni csak úgy egyszerűen, átlagemberhez hasonlóan a dokiknak? Persze nem tagadom, erre azért van okom bőven, a sok átélt rossz élmény után, és nem tudom ez valaha is változik e majd - egy viszont biztos, hogy ezek után Zeke dokinak igenis hihetek, hiszen most sem kellett csalódnom benne, és ez nagyon jó érzés!

Terhességi tüneteim szokás szerint nincsenek, de azzal nyugtatom magam, hogy ez még korai is lenne. Eddig valahogy nyugodt voltam magamhoz képest, de ma éjjel olyan rosszat álmodtam: konkrétan azt hogy nem sikerült, és közben körülöttem mindenki terhes lett, és csak megint csak én nem! Borzalmas volt, még sírtam is! De ez csak egy rossz álom, de valahogy mégis olyan feszültséget keltett bennem. Az az igazság hogy úgy érzem, az agyam nagyon azzal védekezik, hogy szinte nem is tudom elképzelni, hogy sikerül! A múltkori lombiknál végig arra gondoltam, és csak olyanokon járt a fejem, hogy mondjuk el majd a szüleinknek hogy nagyszülők lesznek, stb....de most nem ez van, most ezeket a gondolatokat távol tartom magamtól. Próbálok tenni ez ellen, és igenis elképzelni magam nagy pocakkal a nyárra, de nem könnyű - mert nagyon félek a csalódástól. Közel van már nagyon az a hétfő - holnapután - és akkor minden kiderül, és én félve reménykedek, és imádkozok, hogy most végre jöjjön el a mi időnk, és végre kismama lehessek!!!!!