Enyhülnek a túlstimus tünetek - kivéve a púp a hasamról, az sajnos nem akar elmúlni

A túlstimu tünetei egyre jobban enyhülnek. A hasam sem olyan kemény már, és a légszomj is végre eltűnt...tegnap már csak ebédkor jött elő egy picit, de sokkal-sokkal jobb a közérzetem. Remélem ez nem jelent semmi rosszat, sőt, remélem csak arra utal, hogy szépen elhelyezkedtek a babócák, és mostmár ők is egyre jobban érzik magukat!

Ami még minidg idegesít, az nem más, mint az, hogy a púp még mindig ott van a hasam alján, és bizony nem úgy néz ki, mint ami el akarna múlni - pedig határozottan kevesebb a víz a hasamban szerintem. Emiatt kicsit aggódom, nehogy mégis az legyen, hogy ez nem csak egy kis víz, hanem mégis például egy sérv! Az nagyon rettenetes lenne!!! Hiszen belegondolva: ha sikerül, és kiderül hogy ez egy sérv, akkor terhesen nem hiszem hogy jó ötlet ez műttetni, sőt...ha meg nem sikerül, és ez egy sérv, akkor egyértelműen műtét - na most kinek van kedve ehhez, hogy egy ilyen hülyeség miatt csináljanak egy hasi műtétet. Nézegettem az interneten amit erről lehet találi, és hát sajnos elégg beleillik a képbe, hogy ez egy sérv lesz - sajnos a sok víz miatt erős volt a hasűri nyomás bennem, és ez bizony lehet kiváltó ok. Tudom, hogy nem kéne ezzel ennyit foglalkoznom, mert most csak arra kellene koncetrálnom, hogy sikerüljön, és jól érezzék bent magukat a kisbabók, de akkor is, valahogy nem tudom ezt kiverni a fejemből sajnos.

Mindegy, igyekszem erős lenni, és lebeszélni magamat arról, hogy megint a legrosszabb verziót vázoljam fel, és elhinni, amit Zeke mondott, hogy ez nem más, mint egy kis víz, ami majd eltűnik, és csak egy kis időre van szüksége ehhez.

Néha teljesen elvesztem a reményt, tegnap este egészen eltörött a mécses, (gyorsan bevettem egy pipolphent, amitől óriásit aludtam) de aztán eszembe jut, hogy most annyi minden plusz volt: kaparás, gynevac injekciók, 5 napos blasztocsizták - és ezek mind mind nagyon szépen növelik az esélyeket, szóval igenis sikerülni fog - de szerintem ez egyfajta védekezésképp van bennem, hogy nem merem magam beleélni.

Közel van már az a vérvétel, szóval hamarosan minden kiderül, addig pedig felesleges izgulnom bármin is - és tényleg csak egy a fontos, hogy nyugodt maradjak, és próbáljak hinni benne, még akkor is, ha néha ez bizony nem könnyű!!!