Óriás pihenés itthon, és imádkozás, hogy sikerüljön: közben kiderült, hogy nem lett fagyasztás, és talán kicsit enyhültek a túlstimu tünetei

Most hívtam az embriológust, kicsit reménykedtem hátha - de sajnos nem fejlődött tovább egyik embrió sem, nem jutottak el a blasztociszta állapotig, így nem lett fagyasztás :(. De sebaj, ez most úgyis sikerül, remélem mindkét babó bent marad, és ikreim lesznek belőlük, és akkor nem is bánom hogy nem jött össze a fagyasztás. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lett volna megnyugtató....

A túlstimulációt tekintve, meg a rettenetes hasfeszülést nézve talán kicsit jobban vagyok. Nem merem nagyon elkiabálni, mert tegnap eléggé ki voltam. Valahogy a képzeletemben a tegnapi állapotom egy 9 hónapos terhesre hasonlíott, amikor is, ha ittam egy kortyot pl annyira tele lett a hasam, hogy majdnem hánytam (és így igyak meg 4 litert - nem kis tortúra volt), vagy alig bírtam egyik oldalamról a másikra fordulni, alig kaptam levegőt, és közben úgy éreztem, hogy a bőr egyszerűen mindjárt elpattan a hasamon. Nem kívánom senkinek hogy így érezze magát - de mindvégig az járt a fejemben, hogy ha ez kell ahhoz hogy sikerüljön, akkor akár 9 hónapig is képes leszek ilyen állapotban vegetálni!

Mivel Zeke azt mondta, hogy amikor beágyazódik a baba, és elindul a hcg termelés, akkor felerősödhetnek a túlstimu tünetei, ezért egyfelől annak drukkoltam, hogy nehogy elmúljon ez a "rossz" állapot, másfelől persze annyira jól esett volna megkönnyebbülni, és leszivattyúzni a sok felesleges vizet a hasamból. Most kicsit jobban vagyok. Nem tudom ennek örüljek-e vagy sem, ez egy őrület! Annyi tuti, hogy nem rossz érzés végre levegőhöz jutni, de ugyanakkor félek, hogy ez mit jelent, és csak reménykedek hogy nem azt, hogy nem indult el a hcg....persze ez még lehet hogy korai lenne, nem lehet tudni, szóval próbálok nem agyalni és izgulni, de nem könnyű. Nagyon-nagyon szeretném ha sikerülne!!!!

Ja igen, és a púp a hasam alján: hát az sajnos egyenlőre nem múlik. Remélem igaza van Zekének, és ez tényleg csak egy kis víz, és nem pedig sérv vagy valami egyéb rettenet. Pihenek, és igyekszem időt adni a testemnek, hogy regenerálódjon - hiszen azért az tény, hogy ezzel a long protokollal eléggé megkínoztuk szegényt. Remélem a kis blasztobabyk meg belülről kapaszkodnak erősen, és itt vannak velem!!!