Mintha kitépték volna a szívem egy darabját...de igyekszem felállni,és a következő 3 hónapban felkészülni, hogy végre tényleg megtörténjen a csoda - ebben új segítségem: NALÍNI JÓGA

A hétfő egy rémálom volt, iszonyatos sírás rohamokkal, és hatalmas szomorúsággal telt a napom. Ez a sírás más volt mint eddig, most úgy éreztem már nem csak magam miatt sírok, és hogy megint kudarcot vallottunk, hanem egy kisbaba miatt is, aki megpróbált a mi kicsikénk lenni, és küzdött egy hétig, hogy megadhassa nekünk azt a csodát, amire oly régóta várunk, de mégsem sikerült neki!

Ésszel tudom, hogy ez már egy előre lépés volt, és és hogy óriási dolog az is, hogy legalább mostmár azt tudjuk, hogy mégiscsak képes vagyok teherbe esni, és el tud indulni bennem is az a kis élet - de persze ez még mindig nagyon messze van a sikertől....A legnehezebb, hogy 3 hónapot kell várni arra is, hogy legalább újra próbálhassuk, másnak minden hónap egy lehetőség - persze végülis nekünk is az, de hát sokkal kevesebb eséllyel...A férjem úgy látom úgy éli meg ezt a mostani dolgot, hogy ez egy hatalmas lépés, és ő most újra biztos abban, hogy legközelebb (de előbb vagy utóbb mindenképp) lesz saját kisbabánk, és terhes leszek - ez jó dolog, hiszen rengeteg pozitív erőt tud most így adni nekem, de én kicsit félek, nehogy emiatt megint túlzott elvárásai és reményei legyenek a következő lombikkal kapcsolatban, és megint olyan hatalmas legyen a csalódás - persze bízom benne, hogy legközelebb nem lesz már csalódás, sőt, csoda fog történni!

Egyenlőre eléggé hullámzó idegállapotban vagyok, néha úgy érzem egész jó, és hiszek benne, hogy legközelebb sikerül, néha pedig rámtör a sírás, és a félelem, hogy mi van ha legközelebb még ennyire sem jutunk?!?! Hétfő óta minden éjszakám borzalmas, mindig valami hülyeséget álmodok, ma például egész éjjel arról álmodtam, hogy be kell adatnom az IVIGet, és többször elrontják a vénámat...nagyon ki voltam. Ez gondolom amiatt van, hogy a legutóbb annyira nehezen sikerül elintézni az ekörüli dolgokat, és annyira nehézkesen ment minden, hogy tiszta ideg voltam tőle, és stressz - és már most előre félek ettől, hogy megint ez vár ránk...nem is tudom, lehet hogy most inkább a SOTEn adatom majd be, de az meg ismeretlen út, jaj, utálom, hogy ezzel kell megint foglalkozni!!!!

Viszont ami jó dolog: elkezdtem újra futni minden reggel - nagyon jól esik ezzel indítani a napot, és ez ad egy kis lendületet, a másik pedig, hogy tegnap beiratkoztam NALÍNI JÓGA tanfolyamra. Ez egy speciális női jóga. Már régóta nézegettem az aviva, arwen tornát, hogy el kéne menni valamelyikre, de valahogy sosem vitt rá a lélek. Én már régóta jógázom, de erről az ágazatról most, pár hete hallottam először, és mint kiderült hasonló hatásai vannak mint ezeknek a toráknak, csak ez jóga, ami eleve közelebb áll hozzám, és amiben valamiért jobban hiszek. Szóval tegnap délelőttt bújtam a netet, hogy hol lehetne ezt kipróbálni, és hihtetlen, de bizony pont a tegnapi nappal indult egy tanfolyam! Micsoda véletlen, pont mintha nekem találták volna ki! És pont 10 hét hosszú, szóval mire vége lesz, addira már megy is a lombik :).

Nagyon jó volt az első alkalom, a lényeg, hogy van benne sok meditáció, nyújtások, és ászanák, de ami közös, hogy mindegyik a női nemi szerveket, petefészket mozgatja, táplálja, gyógyítja - ez által is felkészítve a szervezetet a babavárásra. Persze nem csak babát akarók járnak, sokan mások is, akik csak szimplán a női szerepüket, énjüket akarják ez által megerősíteni. Érdekes gondolat, amit az oktató mondott: Indiában a nők, párok 3 hónapon keresztük készülnek a baba érkezésére, és ez alatt a világtól visszavonultan élnek, speciális gyakrolatokat végeznek, speciálisan táplálkoznak, és rengeteget szeretkeznek! Milyen furcsa az élet, hogy engem most pont 3 hónap kényszerpihenőre állított?! Igyekszem ezt úgy felfogni, hogy ez az idő arra kell, hogy valóban felkészüljek, és júniusban, amikor a következő lombik lesz, akkor végre tényleg valóra válhasson az álmunk!!!!! Ez persze néha nem könnyű, de nagyon igyekszem, és igyekezni is fogok......