Veszekedés

Sajnálom, hogy ilyen címet kell adnom egy bejegyzéshez. Igazából azt hittem, hogy most, hogy ebben a csoda nagy boldogságban vagyunk nem fogunk veszekedni sosem! Tegnap sajnos mégis bebizonyítottuk, hogy mi sem vagyunk kivétel, nálunk is van vita ebben az időszakban, ami sokak szerint a párkapcsolatok próbája. Én mindig azt mondtam, hogy nem, nem ez a próba, maximum annak, akinek nem kell keresztül mennie lombikok és egyéb kezelések során, és rengeteg közös nehéz pillanaton a kudarcok után - szóval nekünk már meg volt a próba, és úgy érzem csak megerősített minket, szóval jöhet bármi.  Ezt a tegnap este ellenére azért továbbra is így látom, mert ez a veszekedés így kicsit kipihentebben már nem is tűnik olyan vészesnek, mint tegnap este hulla fáradtan, amikor teljesen kilátástalan volt minden, és csak sírtam Istikével párhuzamosan - mert a babák azt hiszem tényleg megérzik a feszültséget és vitákat a szülők között, mert eddig ilyen nyugtalan és sírós szegényem még sosem volt. (megjegyzem ezzel úgy ki is fárasztotta magát, hogy 5 órá aludt egyben az éjjel)

Szóval a vita igazából a szokásos volt azt kell mondjam, tehát nem az új helyzet adta: péntek esti elmenés, berugás, sörözés.... Tudom, kell a kikapcsolódás az apukáknak, és ez rendben is van így, nem akarok én boszorka lenni, hogy ne engedjem el a férjem - csak valahogy úgy éreztem kicsit sok a program. Tegnap este elmenés, ma "tenisz" címszóval egy délután 1-7ig tartó sport, fröccsözés, kajálás a fiúkkal, és holnap délután meg húsvéti buli a barátokkal, ahova igaz én is megyek egy pár órára, de a férjem nyilván zárásig marad. Na emiatt mondtam azt, hogy azért jó lenne kicsit ha velünk is töltene időt, és hogy ez nekem kicsit most így sok, amikor még ilyen pici a babánk, és emiatt én nyilván sehova nem tudok menni. Végül itthon is maradt tegnap este a férjem, csak hát ahelyett hogy kihasználtuk volna az időt, és boldogan eltöltöttük volna, ezen rágtuk magunkat és vitatkoztunk. Régebben minden programra közösen mentünk, és szuperül éreztük magunkat - emiatt nem is voltak konfliktusok. De ez most azért más helyzet, már nem tudunk olyan rugalmasak lenni, és oké, hogy nyilván én itthon maradok - de azért a férjemnek is meg kéne változtatni a mindenhol ott akarok lenni hozzáállását.... Nem tudom, hogy végül dűlőre jutottunk e az ügyben, azt hiszem ennek talán sosem lesz jó megoldása, bár biztos mindkettőnek engednie kéne kicsit....azért persze egymás karjaiban aludtunk el, amíg hagyott minket a kis lurkó, és persze szent a béke, és szeretjük egymást nagyon-nagyon, de engem ez most a szokásosnál jobban megviselt, mert tényleg olyan kilátástalannak éreztem az egészet.

Na ennyit erről, nem akarok még mindig ezen rágódni - majd belerázódunk a dolgokba ilyen szempontból is. Annyi biztos, hogy soha többet nem akarok veszekedni, különösen nem Istike előtt! Biztos én is érzékenyebb vagyok most, és szégyenlem is magam, hogy egy ilyen helyzetben, amikor végre teljes a boldogságunk, és a karjaimban tarthatom azt a kis emberkét, akiért éveken át zokogtam és szomorúsággal voltam tele, mégis tudok sírni nem örömömben, hanem valami hülyeség miatt....ugyanis ha az elmúlt évekre gondolok, akkor minden egy apró baromság, ahhoz képest amit akkor sokszor éreztem.

Hogy valami jót is írjak: Rupi annyira cuki mostanában. Azt hiszem kezdni megszokni, hogy velünk él egy 3 óránként síró kis csomag. Tegnap előtt, vagy nem is tudom mikor, amikor kicsit nyűgösebb napja volt Istinek, arra lettem figyelmes, hogy Rupi (aki egyébként minden szopinál ott ül a lábam mellett) amikor sírt Isti berohant a szobájába, és letelepedett a szoptatós helyem mellé, várva, hogy mikor jövök, hiszen a sírás után az szokott következni. Olyan tündérbogár!!!!!

Babafotózás

Egy kis ízelítő az ígért képekből....
Szerintem egész ügyes fotós Apa:)

Tegnapi kikapcsolódás

Tegnap délután kimentem a DM-be, meg beugrottam a Kangaboo-ba vettem motherlove more milk kapszulát, plusz beszaladtam a c&a-ba,ahol vettem egy pink táskát magamnak,és a kis 3 hetesnek meg egy cuki rugdalózót! Nagyon jól esett ez a kiszakadás, na persze hiányzott Istike, de apukájával tudtam hogy jó helyen van otthon:).
Most először merészkedtem emberek közé anyukaként, és csodajó érzés volt hazajönni a kis családomhoz!

A more milk kapszulát el is kezdtem tegnap, egyenlőre jónak tűnik, de nem merem elkiabálni. Akartam görögszènamag kivonatot venni helyette, mert az jóval olcsóbb lenne, de persze nem volt. De ha ettől több tejcsi lesz,akkor megéri.

Lehetne már jobb idő! Hihetetlen,amikor először kint voltunk sétálni egy puleszban voltunk, tegnap meg nagykabát,sapka,sál! Hát nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar kipróbáljuk hogy bírja a babakocsi hóban - egyébkènt jól vizsgázott.

Azóta nem is írtam,de úgy fest hiába keltegetem nappal Istit 3 óránként, éjjel továbbra is kel 3 óránként magától,csak első alkalommal volt mázlink a 6 órás alvással...de nem adom fel:).

Fürdeni viszont nagyon megszeretett,tökre élvezi,ahogy apa úsztatja a kádban!

A rendszerezett élet

Egészen bejött a keltegetős módszer. Tegnap este fél8-kor etettem Istikét, utána ugyan ébren volt fél10-ig,akkor aludt el, de 2-ig aludt!!! Kicsit meg is lepődtünk.... Az talán jobb lett volna ha még keltjük 11-12 felé is,és utána alszik ennyit, de még mi is tanulunk:). Az éjjel 2-es kelés után 5:30-kor keltünk újra, majd 8:30. Szóval egész jó kis éjjelünk volt!
Azért is tetszik amúgy,hogy napközben lehet tudni mikor lesz evés,mert így mi is jobban tudjuk igazítani a dolgokat... Na persze az tuti, hogy mondjuk ha elkezdene sírni,hogy éhes 1-2óra után,akkor nem bírnám ezt csinálni, de nálunk nem ez a jellemző, hanem inkább picit keltegetni kell 3 óra elteltével, de nem vészes, egy peluscsere alatt simán felkel és utána jóízűen szopizik.
Azt hiszem azért is tetszik ez nekünk, mert mi ilyenek vagyunk...szeretjük a kiszámítható dolgokat, és tudom, hogy egy babócával persze sosem az az élet, de ezek az időpontok mégis segítenek kicsit talán!

Tegnap délután ki kellett olvasztani egy fagyasztott tejet. Ez kicsit megviselt lelkileg, de ma elhatároztam, hogy nagyon odafigyelek, és rengeteget fogok inni, enni, pihizni, hogy este is elég tejcsi legyen.

Követi a fejével&szemével az ujjamat!

Tegnap ezt a felfedezést tettük,hogy Istike olyan ügyes, hogy követi az ujjamat a szemével. Ilyenkor persze a feje is fordul, mert még nincsenek kifejlődve a szemmozgató izmok! Hihetetlen,hogy hogy fejlődik:).

Próbáltam bejelentkezni has,koponya szűrésre,mert mondta a doki hogy időben kell időpontot kérni. Hívom őket, erre közlik, hogy minek telefonálok ilyen korán ha még csak 2,5hetes a gyerek - mondom,hogy a dokim tanácsolta,stb...erre ők, hogy májusra nem tudnak időpontot adni. Mondom ok,egyébként is áprilisra kéne,akkor lesz 6hetes. De mint kiderült az április tele van!!!!! Mondom akkor legyen május...na arra viszont még nem ad,majd próbálkozzak áprilisban - de persze lehet hogy addigra megtelik a május is! Szuper a magyar egészségügy...egyszer gondoltam valamit nem fizetősen intézek - de nagyon naiv voltam. Most keresek majd valami helyet,ami nem túl drága és ott megcsináltatjuk.

Újra elővettem a Suttogó c. könyvet. Terhesen sok ilyesmit kiolvastam,de valahogy most nyer értelmet az egész, hogy itt van Isti, eddig nem jött át annyira mikről is beszélnek. Amiért elővettem az az, hogy nappal tegnap aludt 4-4,5órát is, de éjjel 2 óránként kelt...huh nem esett jól. Erről azt írják felcserélhette a nappalt és éjjelt, és a megoldás,hogy napközben keltsem 3 óránként. Ma ezt csináljuk, meglátjuk beválik-e?!?!

A tejem érzésre lehet hogy megint kicsit kevesebb, de nyomom a sört, és pihizek, iszok rengeteget. Remélem beáll lassan mostmár jól!

Nem tudom írtam-e, de Isti szed Biogaia cseppeket. Ez egy probiotikum,a kórházban mondták, hogy adjuk neki valami gyomorváladék tenyésztés miatt. Aztán ez negativ mostmár,a kórház szerint abbahagyhatnánk, de a dokinőnk mondta, hogy szedessük be vele nyugodtan ha már megvettük,ártani nem fog. Amiért ezt leírom az az, hogy közben valaki pont ezt ajánlotta egy nagyon hasfájós babának,mert neki csak ez segîtett. Szóval lehet, hogy ennek köszönhetjük, hogy eddig elkerült minket a hasfájás?!? Remélem így is marad!

Csodaszép meglepetés

Ma csodaszép meglepetésben volt részem. Istike ágyikójában egy szál vörösrózsa, és egy szépséges dobozban egy szépséges karóra fogadott! A férjemtől kaptam ezt a megható meglepetést, Ő így köszönte meg, hogy ilyen szép kisfiút szültem neki, és hogy ilyen kitartóan küzdöttünk meg érte.....
Most is sírok a meghatottságtól és a boldogságtól, hogy ennyire szeret és én is ennyire szerethetem, és mostmár van egy kisbabánk is, akit együtt szerethetünk olyan nagyon!!!!!!

A szülés

Még mielőtt belefognék, nagyon szépen köszönöm a sok hasznos tanácsot, hozzászólást - olyan jól jön minden infó!!!!

És akkor végre lássuk:

Ezzel a bejegyzéssel már lassan 2hete tartozom! Szóval itt volt az ideje összeszedni a gondolatokat, így is szerintem sokat szépített rajtuk az idő - de azért próbálok hiteles maradni!

Azt azért szeretném még itt az elején kiemelni, hogy Zeke dokival, és a szülésznőmmel, Tóth Ivettel is annyira meg voltunk elégedve, mindketten nagyon kedvesek voltak, és nagyon sokat segítettek - nélkülük nem is tudom mi és hogy lett volna.  Pár szót még róluk: Ivett iszonyat kedves és aranyos volt végig, nagyon jól tartotta bennem a lelket, és mindig figyelt arra, hogy mit és hogy szeretnék, de nagyon józan volt, és mindent meg tudtunk vele beszélni. A kórházi bentlétünk alatt is sokat foglalkozott velünk, ő segített a szopiban is először, meg a pelusozásban, szóval nagyon-nagyon hálás vagyok neki!!!! Zeke doki is nagyon normális volt, ő ugye nem az az érzelgős típus, de valahogy ez a kemény szülés azt hiszem még ezt az oldalát is kihozta - nagyon határozott volt, sokszor ránk nézett a vajúdás alatt is, aztán a nehéz pillanatokban ott volt, nagyon haátorozott volt, és nagyon segítette azt, hogy haladjanak a dolgok. A végére ő is totál leizzadva, véresen fogadta Istikét - szóval megdolgozott velünk ő is nagyon!

Még egy dolog mielőtt belekezdek: a férjem nélkül nem ment volna, Ő egy angyal volt, vigyázott rám, és végig támogatott,amiért mindig hálás leszek neki!

És akkor a hogyan történt:

2013. március 6: Zeke doki megvizsgàl, közli, hogy 2 ujjnyira nyitva a méhszáj, és, hogy szerinte jó lenne holnap szülni - gondoljam át, de ő ezt ajánlja a méhlepény miatt is, meg egyébként is. Komoly dilemma után eldöntöttük, hogy csináljuk...na persze mindent megtettünk, hogy beinduljon magától: szex, csípős kaja, órias séta, fürdő... Nagy várakozással feküdtünk le aludni, de nem történt semmi extra egy-két rendszertelen fájást leszámítva.

2013. március 7.:

06:00- irány a kórház,ahol a szülésznőm már várt minket. Túlestünk a beöntésen, ez nem is volt vészes, és jól kipucolt. Kaptam csini kórházi hálóinget, és választhattunk szülőszobát mert tök üres volt mind. Az 1-est kértük, kék függönnyel, elvégre csak fiút szülünk:).

A kórtermi szobáknál nem volt ilyen mázli, egy fizetős kétágyasba tudtam menni csak, de így legalább fürdőnk volt...aztán első nap tudtunk átköltözni egy egyágyasba-amiért hála a szülésznőmnek,hogy elintézte! Nagyon jó volt egyágyasban lenni, és így azért az első napokat tényleg nyugiban tölteni - nekem ez sokat segített szerintem abban, hogy jól beindult a tejcsi, és jól bírtuk a bent létet.

08:00- jött Zeke doki, és burkotrepesztett, na persze először megvizsgált, bő 2ujj voltunk. A burokrepesztés nem fájt, sőt vicces volt,amikor elöntött a meleg magzatvíz, és süllyedt le a hasam ahogy folyt ki. Na innen nincs visszaút:))))

09:00-10:30 - vártuk hogy erősödjenek a fájások. Jöttek is rendszeresen, először 3-4 percre...de azt mondták nem eléggé hosszúak. Ja közben nyomtam fél óránként felváltva a homeos bogyókat.

10:30- vizsgálat, méhszáj nem változik, javasolták,hogy legyen oxytocin...na én ezt nem igazán szerettém volna, mert nem akartam kiláncolva lenni a ctg és infúzió miatt,de rábeszéltek, kis adaggal indítottunk (Ivett volt az, aki végül meggyőzött erről)

10:30-11:30: 2-3percesek voltak, elviselhető abszolút, labdán ültem, ágyra hajolgattam,sajnos sok mozgásterem nem volt - de azért kihasználtam amit lehetett. Zenét akatrunk hallgatni, de a hifik nem játszották le a cdket, az iphone jack dugós megoldás sem ment. Cserélgettük a hifit egy másik szobával, de azzal sem működött.

Vizsgálat, továbbra sem tágultunk, talán 3ujj, növelték az oxytocint....aztán megint növelték, mert nem elég hosszú egy fájás, csak a gyakoriságuk jó.

11:30-13:30: jönnek a fájások, javul a minőségük a ctg szerint

Újabb vizsgálat, sajnos továbbra sem az igazi a tágulás - ekkor rábeszéltek egy EDA-ra, amit igazából már nem is bántam, mert kezdtem kifáradni, és éreztem, hogy kell még bőven erőt tartogatnom a kitolásra.

13:30: bekötik az EDA-t, nagyon gyorsak voltak, mert pont ott voltak az anesztesek az emeleten - elkezdett hatni, és szuper volt, lefeküdtem és pihentem 1 órát

14:30: elkezdett kimenni az EDA hatása, mondtam, hogy kérek még....ekkor még megvizsgáltak, és már 4 ujj voltam, plusz kedzett jönni a székelési inger is - szóval mondták,hogy már nem kaphatok többet....még egy fél óráig azért hatott, legalábbis enyhébbek voltak a fájások, aztán jött a kemény rész

Mondták hogy pisiljek még egyet,üres hólyag kell...ez nem ment,mert már lent volt a babóca feje...ekkor jött a katéter,ilyen kis egyszeri mini cucc,na ez kétszeri volt esetemben,elsőre nem ment,és rohadtul fájt!

15:00: na innentől igazi csillagokat láttam, nagyon nagyon fájt, de mondták, hogy itt az idő, jött Zeke doki is, mondta, hogy szuper a méhszáj, akkor lassan szülni kéne egy kisbabát....kezdjek el nyomni, amikor jön a fájás: nagy levegő nyom, mintha kaklini kéne, majd gyors levegő csere, és megint nyom, és megint...ezt kb 3x egy fájás során. Először még nem igazán éreztem rá erre, de kis idő elteltével ügyesebb lettem. Minden kis fájások közti szünetnek nagyon-nagyon örültem, a férjem közben végig ott volt mellettem, fogta a kezem, törülgette a homlokom, és bíztatott - nélküle tuti nem ment volna, hatalmas erőt adott az, hogy ott volt velem, és fogta a kezem, a fejem, és akkora lelki erőt és támaszt nyújtott, hogy leírhatatlan!

Na ez a szakasz brutális volt, de reménykedtem, hogy max fél óra-óra amíg tart legrosszabb esetben is, mert mindenhol erről olvasni, hogy a kitolás nem szokott hosszabb lenni egy óránál. Végig csukva volt a szemem, próbáltam pihenni a fájásszünetekben, és erőt gyűjteni a nyomáshoz. Ami fura volt, és amire nagyon nehezen éreztem rá, az az, hogy saját magamnak kellett felhúzni, és fogni, tartani a térdemet a nyomás közben. Ez kicsit nehezen ment, mert valahogy ezt nem így képzeltem sosem.

Zeke doki is ott volt már velünk beöltözve fullosan, Ivett is ott állt, és néha hallottam, ahogy beszélték, hogy miért nem jön már, mi van, miért nem jön...persze én éreztem magam bénának, hogy nem nyomok elég jól, de ők is bíztattak, hogy tök ügyes vagyok. A szemem végig csukva volt már, és átfutott az agyamon, azt hiszem mondtam is, hogy én ebbe most tuti belehalok, nem bírom, csináljanak császárt, csak legyen vége!

Elég hosszúra nyúlt ez a szakasz, mint utóbb kiderült azért, mert a mi ügyes kisfiunk a kezét a fejecskéje mellett tartotta szorosan, és így azt egyben kellett kinyomni, nem csupán csak a fejet.

16:35 - Valahogy ekkortájt egyszercsak előbukkant a fejecske mellette a kiskezével - ezzel annyira megküzdöttem, hogy kinyomjam, hogy nem is tudott kicsusszani az egész gyerek 1 fájás alatt, pedig az a normális. A férjem mondta, hogy ez volt a legijesztőbb rész neki, amikor már kint lógott a kis feje a fiunknak, a többi része még nem, de várni kellett a fájást.... Ilyenkor amikor nem tud kijönni egy baba egy fájás alatt, az a protokoll, hogy szólni kell a gyermekgyógyásznak - így értesítették. A következő fájásra nyomtam, Zeke doki is nyomta a hasam - és megszületett István 16:42-kor!!!!!!!!!!!!!!! (és most sírok itt közben) - le kellett szívni az orrocskáját, addig nem is sírt, persze aggódva kérdeztem, hogy mi van már miért nem sír?! Aztán odatették a hasamra.............akkor elkezdtem zokogni, el sem hittem, és annyira boldog voltam!!!!!!!!!!!!!Akkor már nyöszörgött a kis Drágaság :))))))) - nagyon boldog pillanat volt ez, de azt hiszem ezt mindenki tudja, akinek gyermeke született már.

A férjem közben kérdezte, hogy készüljön-e a köldökzsinór vágásra (ja egyébként meglepően vastag egy cucc ez a köldökzsinór), ő is meg volt hatódva, és teljes sokkban volt szerintem. Aztán ebben a gyönyörű pillantba egyszercsak beviharzott a PIC-es dokinő, fogta elvágta a köldökzsinórt, és elmarkolta a hasamról Istit, akivel még csak épp ismerkedtünk, majd közölte, hogy " Ez a gyerek csak nyökög, ilyenkor nem ez a protokoll, nem jók a funkciói" majd kirohant vele. Hát gondolhatjátok, totál kiborultunk. És mindezt ilyen ijesztő stílusban!!! Még az ott lévő szülésznők, dokik is kiakadtak, hogy mi ez?! Zeke doki nyugtatott, hogy ez a nő egy tapintatlan bunkó, minden rendben lesz a picivel, ne aggódjak, és ő mindjárt megy és utána jár, hogy most mi van. Közben a férjem is elrohant a dokinő után, és kérdezte tőle teljesen megijedve, hogy ugye akkor most életben marad a gyerekünk???????? - na itt azt hiszem a dokinő is rájött, hogy halálra rémített minket, és ekkor már normálisan elmondta, hogy csak megfigyelik, beteszik kicsit inkubátorba. Szegény férjem, ő volt az aki ezt ésszel felfogta, és átélte - nekem annyira nem jött ez le, csak hogy elvitték, de ő halálra aggódta magát. Hozzám nemsokára visszajött Zeke doki is, hogy nyugodjak meg, minden rendben, csak megfigyelik Istit, és 8/8 apgart adtak neki, ami tök jó, és hogy nincs baj - és hogy addig amíg megfigyelik gyorsan fejezzük be itt a dolgokat, és utána babázhatok. A férjem is jött, ő is megnyugtatott, és mondta, hogy ő kimegy, és Istikével marad, amíg én méhlepényt szülök.

17:30-18:30: azt hittem a szülésnél nincs fájdalmasabb, de a méhlepényi rész esetemben lehet hogy az volt. Először szépen levették a vért az őssejthez, majd elkezdte Zeke doki rángatni a zsinórt, hogy szakadjon le a lepény, de nem akrt leválni. Nyomkodta a hasam is egyre erősebben, de semmi, pedig tényleg gőzerővel nyomta, mert utána napokig fájt. Na akkor jött az, hogy kössünk be oxytocint, hogy jöjjön fájás, és majd kinyomom. Én már könyörögtem, hogy ne, és kaphassak EDA-t, de nem igazán lehetett. Sajnos a méhelpény nagyon ragaszkodott hozzám, és mint utóbb kiderült valami speciális professzorról elnevezett nagyon ritka fajta lepényleválás volt: azaz nem vált le, Zeke doki nyúlt be, és szedte le, na persze azért nekem is kellett nyomnom és szinte még egy szülést átélnem, ahogy kijött, de a durva az volt, hogy ekkor hatalmas vérfröccs jött - és addig mindenki mondogatta, hogy tök szuper nem is vérzek jobban a clexane használat miatt...na itt viszont mindenki megrémült. Beviharzott még 2 doki, 4 nővér, és elkezdtek rajtam matatni, másik vénát bekötni, infúziókat adni, vérnyomást mérni, jeget tenni a hasamra, homokzsákot tenni rám....tiszta vészhelyzet volt, én meg nem értettem mi a fene történik, csak annyit tudtam, hogy eléggé nagyon vérzek. Ezek után, mivel nem egy egészben jött ki a lepény sajnos meg kellett csinálni egy komplett kaparást is Zeke dokinak....mindezt ébren, és úgy hogy mindent éreztem :((((((((((((((. Na ezen túl voltunk végre, nem ecsetelem jobban, veszettül fájt, elmúlt a vérzés is, közben eldurrantották 2 vénám, de sebaj - már csak a gátmetszés varrása várt rám. Ez egy 3,5 cm-es vágás lett, mivel csak így fért ki ugye a keze és a fejecskéje egyben. Ez már nem volt vészes, persze fájt, de végig azon filóztam, hogy egy teljes fazongyanta sem sokkal kellemesebb élmény :). Azzal bíztattam magam, hogy ezután tuti megkapom végre a kisbabám, és az csodás lesz.

Végeztünk, de sajnos Istikét nem adták oda, bár ígérgették közben, Zeke doki is átment beszélni a dokinővel, és kérlelni, hogy hagy kapjuk meg Istit picit, de nem engedték ki a megfigyelőből. Azt mondták, ha jobban vagyok akkor bemehetek hozzá. Zeke doki elköszönt,annyit mondott, hogy egy hős voltam, sajnálja, hogy minden így összejött, és, hogy higyjem el nem ilyen egy hüvelyi szülés, csak valahogy most mindent kifogtunk! Hálás voltam neki, úgy éreztem együtt küzdöttünk, ő is mindent megtett és ott volt. Ez után kb még 2 órát feküdtem a szülőszobában, pihentem, ettem ittam kicsit. A férjem is bejött, ott volt velem, mutatott képeket Istikéről, amiket Ő közben odakint csinált. Aztán mondta, hogy Ő is nagyon ki van, és elindulna haza, a cuccaimat bepakolta a szobámba, mert menne a tejfakasztó buliba.............hát rossz volt, hogy elment, de megértettem, sőt, úgy is éreztem, hogy maximálisan megérdemli, hiszen olyan hősiesen, és támogatóan állt mellettem egész nap!

Na, hogy itt még ne legyen vége minden szenvedésnek: Ivett mondta, hogy akkor most pisilni kéne....nem ment, és nem ment...mondta, hogy akkor katéter, de nagyon nem akartam. Megnézte a gátrészem, és mondta, hogy annyira fedagadt, hogy ő behívja az ügyletes dokit, ja mert közben Zeke doki elment, hogy rámnézzen, nem-e hematóma, mert akkor újra kell varrni, szétszedni......hát totál sokkba kerültem, mondtam, hogy na azt pedig nem, én már nem bírok ki semmit. Bejött a doki, de szerencsére mondta, hogy csak kis ödéma, és jegeljem. A katétert viszont nem úsztam meg, de már túl akartam lenni rajta, és menni megnézni a kisfiam, és pihenni. Szóval katéter fel, majd irány a PIC, ahol ott volt a ki szépségem - ott bőgtem vagy fél órát, miközben a gyönyörű kis talpát simogattam, és mondogattam neki, hogy mennyire nagyon szeretem! Aztán mentünk (vagyis tolókocsiban tolt Ivett) a szobámba, besegített az ágyba, és mondta, hogy pihizzek, reggel jön és ránk néz - és akkor Istit is elhozhatom 9kor a PICről! Nem egyágyasban voltam, de lehet hogy jobb is így első estére, kedves csajszi volt a szobatársam, aki segített feltenni a telóm töltőre, stb...mert én lábra sem tudtam állni. Ami kicsit rossz volt, hogy neki ott volt a kisfia vele, és ettől még jobban hiányzott, hogy velem nincs ott az én Picim, de nagyon fájt minden, és hulla voltam. Próbáltam gyorsan elaludni, vártam a reggelt, amikor végre 9kor valóban, a tesóm kíséretében felmentünk a PICre Istiért, aki közben már lekerült a sima gyerekosztályra, minden rendben volt vele...de a lényeg, hogy megkaphattam, megfoghattam, megpuszilgathattam, szerelembe eshettünk...és ez azóta tart, mostmár örökre!!!!!!

Utána pár napig azt mondtam, hogy ezt soha többet - de mostmár nem egészen így gondolom, itt van Istike, és gyönyörű, nagyon szeretjük, hatalmas a boldogság - és minde egyes fájdalmas pillanat megérte, ez nem is kérdés!!!! És bármikor újra kezdeném érte!

Fogy a tejcsi?!?!?!

Tegnap óta picit kevesebb a tejem. Egyenlőre elég...pontosabban a jobb mellemnél hozzá kell pótolni a balból,de elég...csak azért megijedtem. Idáig dőlt a tej,most akkor mi ez?!
Most igyekszem sokat pihenni,és agyban nem rugózni a kérdésen. Tudom ez agyban dől el - na nekem ezek a dolgok nem szoktak túl jól menni, de most nagyon próbálok lelazulni a feladathoz. Reméljük javulni fog a helyzet! Azért a dokinèni biztonság kedvéért felírt tápszert, de ez tényleg csak a biztonság kedvéért, nem lesz rá szükség és kész!!!!!!

Mióta meg van Istike tudom hogy sokszor nagyon tárgyilagos,napi problémákkal foglalkozom....de ilyenkor ez bizony kitölti az ember kis idejét,hogy ezeknek utána járjon! Ennek ellenére azért sosem felejtem el egy pillanatra sem, hogy ha most néha nehéz is, ez mégis mekkora ajándék és csoda, és mennyira hálás vagyok érte,hogy anyuka lehetek! Amikor a kezembe fogom a Kicsikém, összebújok vele, az egyszerűen mindent megér!!!!!!

Dokinéni első látogatása

Tegnap volt először a dokinéni,aki végülis nagyon szimpi volt,kellemes csalódás. Azt mondta nagyon szép baba Isti, minden rendben van vele. Egy picit még sárga,így azt mondta hogy keltsük enni 3 óránként. Ezzel nappal nincs is gond, de éjjel például 4,5órát aludt,utána keltettem, mert már izgultam nagyon, hogy mi lehet - de nagy volt a dilemma,hogy nem kéne e hagyni inkább éjjel?!?
A szeme egy picit csipásodik,arra kaptunk még egy szemcseppet,ha nem mulna el.

Ha semmi extra nincs, akkor kontroll 1 hónaposan lesz. Be kell jelentkeznünk közben majd koponya,has és csípő szűrésre.

Babafotózás

Tervben volt véve,hogy mindenképp csináltatunk újjszülött képeket. Aztán most valahogy, mégcsak nem is a pénzkiadás miatt,de úgy voltunk vele,hogy lehet hogy mégsem kéne, különösen, hogy a férjem is ügyes fotós.... Így első nekifutásra azt gondoltuk ki, hogy csinál ő képeket a fiacskájáról, aztán még meglátjuk.
Na ma délelőtt neki is estünk...eléggé viccesen alakult: levetkőztettük Istit, aki 2x lepisilt, 1x lekakilt meztelenül, majd felébredt - így egy kép sem lett. Persze nem adtuk fel, második nekifutásra már ügyesebbek voltunk, és megusztuk egy lepisivel - de addigra szinte kész voltak a képek:). Még kicsit megdolgozza őket a férjem, de majd teszek fel belőlük, szerintem lettek nagyon szuperek!

Hason emelgeti,forgatja a fejét

Olyan ügyes Istike!!! Nem tudom ez nagy szám-e,de mi nagyon örültünk neki: egyik oldalról a másikra fordítja a kis fejét hason,úgy hogy közben szépen megemeli:)))))
Tudom ez kicsit olyan tipikus büszke szülő bejegyzés - de azok is vagyunk!

Egyébként jól elintéztük szegényt,evett egyik ciciből,50-t majd annyira tátogott,nekem meg ömlött a tej a másik mellemből,gondoltuk odatesszük. Na itt 4 perc alatt ráhúzott még 40-t,majd kibukta a nagy részét persze a kis mohó..... Eddig nem is bukott igazán,na de most! Jaj olyan hülyék vagyunk,szegény.
Igyekszem ráállni a napi 1 mérlegelésre amúgy,de nagy a vonzerő:))

Végre megismerte Isti a másik nagyiját is,azaz Anyut

Köszönjük a sok bókot,Istike ha tudná mennyi csajszi odavan érte:)))

Tegnap végre megismerte anyukámat,azaz a másik Nagyiját is Istike. Nagyon gyenge még Anyu,sokat kivett belőle a betegség,de legalább már taliztak!!! Remélem jövő héten már babázni is tud jönni Anyu rendesen:).

Egész jó éjszakánk volt, én már 9-kor elaludtam,majd etettem f11kor,utána Apuci jött éjjel 1kor,majd én f5kor,f7kor, és most f10-kor. Szóval komolyan egész sokat tudtam pihizni:). Etetések közt pedig olyan jó nyugiban alukált.
Most kicsit ráalltunk a hason alvásra,így nem izgulok a bukás miatt, viszont erről meg azt hallani,hogy nagyobb az esely a csecsemő halálra....na igyekszem erre a hülyeségre nem gondolni!

Mindig van valami para,most éppen azon aggodom,hogy hányszor kell kakilnia egy nap. Elég egyszer,kétszer?! Meg hogy mindig szopiztassam e ha sir,vagy probaljak legalalább kicsit kivárni?!

Most elképzelhetetlennek tűnik,hogy ezt az éjjeli kelés dolgot hogy lehet hónapokon át csinálni...de majd beleszokunk!

Őrület az időjárás,sosem gondoltam volna,hogy most még havazás és ilyen hideg lesz....

Tipikus szülés utáni tünet tudom,de nem hittem volna,hogy tényleg igaz: valóban egyfolytában elsírom magam mindenen,de főként a boldogságtól! És ez igazából csodás érzés,éveket sírtam át bánatomban,de most minden megváltozott:). Amit még nem értem,de remélem nálunk ez sisem lesz igaz,az az,hogy hogy lehet ilyenkor olyan sokat veszekedni,amiről hall az ember - egyenlőre én úgy látom,hogy ez nálunk máshogy lesz,és most vagyunk a legboldogabbak!

A férjem kérdezte tegnap,hogy írom-e még a blogot,mondván,hogy már nem aktuális a téma ami miatt elkezdtem,megszületett a babánk.... Az az igazság,hogy persze ebben van valami,és nyilván teljesen más infók vannak most itt,mint régebben,amikor gyógyszerekről, protokollokról írtam - de szeretek ide írni,ez egy mininapló, és olyan sok hasznosat tudtam meg én is Tőletek,olvasóktol, amikor felvetődik egy kérdés - remélem azért még Nektek is van itt hasznos info. Szóval egyenlőre úgy vagyok vele,hogy folytatni szeretném, hiszen ebben az időszakban is van bőven kérdés,para...szóval van mit kivesézni!

Na befejezem...csak még annyi,hogy az előbb 90-et evett Isti...nem akarom elhinni, rossz a mérleg?? Mondjuk az tuti,hogy jól kiszívta a mellem:))))

1 hetes fotó

Egy hetes Istike:)
Remélem sikerül feltennem a képet,mert telóról bénázok....

Csodálatos Apuka a férjem!

A férjem egyszerűen csodás apuka!!! Tegnap délután azt hiszem egymásba szerettek teljesen Istikével, én lefeküdtem aludni,ők meg kettesben voltak,és remekül érezték magukat:).
Este meg volt az első fürcsi is, Apuci itt is szuperül helytállt,én olyan bátortalan voltam, de ő határozott, és villámgyors, szinte nem is sírt Isti.
És ha ez még nem lenne elég a csodás apuka címhez,akkor elmesélem,hogy egyet ő csinált az éjjeli etetésekből lefejt tejcivel:))))) - szóval egyszerűen el vagyok olvadva,most egy új oldaláról is beleszeretek a férjecskémbe!

Ma 1 hetes Istvánka. Hihetetlen,hogy egy hete ilyenkor még a pocimban volt,és egy hatalmas küzdelem előtt álltunk....most meg épp itt alszik a karjaimban!

A legeslegnagyobb boldogság - és a legeslegnagyobb aggódás: ilyen anyának lenni,kezdem megérteni

Az első otthoni nap azt hiszem meghozta azt a két érzést,amit idáig csak hírből ismertem.
Egyfelől egy olyan boldogságot,meghittséget,szeretet amiről csak álmodoztunk: amikor összebujva az egész kis családunk együtt van,és átölelve fekszünk egymás mellett.
Másfelől egy olyan aggódást,félelmet,tehetetlenség érzetet, amibe kishiján beleőrülsz: amikor 2x bejeleztett éjjel a légzésfigyelő. Hála Istennek sosem volt gond,de pattanás ki az ágyból,rohanás....ami a legrosszabb,hogy úgy éreztem nem tudnám mit kell csinálni. Tanultuk,láttuk és mégsem...ma átnézem a jegyzeteket,hogy legalább efelől nyugodt lehessek-de leginkább bizzunk benne hogy nem lesz több riasztás!

Sárgulás

Sajnos nem mehettünk ma haza:((((((
Istike picit elkezdett sárgulni,így bent fogtak minket. Nagyon rossz,mert már úgy beleéltem magam,hogy elkezdjük az otthoni nagybetűs,papás-mamás életünket....hülyeség ezen kiborulni,de hát ilyen érzékeny vagyok mostanság....hiányzik a férjecském is, már úgy szeretném ha együtt lehetnénk!
De nem akarok panaszkodni!!!!! Mindezek mellett továbbra is annyira boldog vagyok, és olyan ügyes a kis sárga Babyboy - (egyébként nem is sárga) szóval, 40-50grammokat eszik egy szopira!!!!
A legszarabb ebben a sárgulósdiban,hogy most ellopták szolizni Istit,és csak 3óránként egy szopira talizunk. Éjjel folyamatosan fog szolizni, majd adok le lefejt tejet. Egyébként ma már 140-et fejtem és még csak 1óra. A melleim most is feszülnek,de jobb mint tegnap sokkal.

Zeke doki ma átjön meglátogat,mert mondtam neki hogy a gátsebnél tapintásra érzek valami kinövést....nem tudom aranyér e,vagy kis ödéma továbbra is?!?

Drukkoljatok,hogy holnap hazamehessünk, és végre Apucival közösen boldogságban töltsük az első napunk otthon.

Dől a tej;))))

Utolsó este a kórházban! Ha minden igaz,holnap mehetünk haza,és megkezdjük a várva várt kisbabás életünket:)))))))

Ma kemény napunk volt,nagyon bedurrantak a melleim,dől a tej belőlük szó szerint. Persze ez csodás hír,csak így hirtelen nehéz mit kezdeni vele,és fáj és feszül veszettül..... A kórhazban elvesztették a mellszivom egy részet,így ma majdnem megőrültem,de egy fórumos barátnőm olyan tündér volt,hogy két órán belül hozott nekem egy gépit!!! Így egész nap fejtem.

Istike ügyin szopizik,de kicsit lustika,mindig bealszik közben. Tegnap néztem,akkor 20-at szopott egyszerre:). Ma reggel amúgy egy három órás bömbivel nyitott,már nem tudtam mi lesz,nekem közben dőlt a tejem,aztán a végére hatalmas első igazi anyatejes bekaki lett belőle!!! Amit egyébként Apuka bontott ki a csimagból,igaz a befejezéshez én is kellettem.

Sokan jöttek látogattak minket,anyósom rengeteget segít,mindennap hoz enni,stb. Anyukám sajnos még mindig beteg,annyira rossz hogy ő még mindig nem látta az unokáját élőben csak skypon. Monstmár talán gyógyul,remélem jövő hét végére vele is megismerkedik Istike!

Na megyek fejni....aztán hozzák az én Kismanómat!

Első együtt töltött napunk

Tudom tartozom még egy szülésbeszámolóval,de azt majd bővebben,otthonról!
De nem tudtam ellenállni,hogy ne írjam le,hogy csodaszép volt az első együtt töltött napunk:))))))-minden perce,amióta megkaptam reggel Istit fantasztikus! Szopi is egészen jol megyeget az előtejjel, volt pisi,kaki,sírás-egyszóval minden amire annyi hosszú évet vártunk!
Leírhatatlanul boldog vagyok..........és így estére hulla fáradt,de ma remélem alszok egy jót.

Mindenkinek köszönjük a gratulációkat és a kedves szavakat!

Megszületett az álombaba:)))))

3480g,53cm - csodaszép!! A szülés brutál volt....hulla vagyok....a lényeg,hogy megszületett Istike! Jelenleg a PICen figyelik,de minden okés...holnap beszámolok!
Mindenkinek köszi a drukkokat:)

Szülök:))))

Szülök:))))-2-3 percesek vannak most,még nem elég hosszúak,de alakul.......

Nyitva a méhszáj: holnap szülök?!?!!?

Meg volt a mai ctg, és vizsgálat. A ctg szokás szerint semmi extrát nem mutatott, fájásgörbém szinte egyenes volt, pedig tegnap este kifejezettem éreztem egész sok jóslót. Istike legalább szépen mozgott. Ez után átmentünk Zeke dokihoz, aki megvizsgált, és 1,5-2 ujjnyira nyitva a méhszáj!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez nagyon csodás!!!!!!!!!!!!!! Annyira örülök, ezek szerint Istike is úgy gondolta szót fogad, és indulóban van hozzánk hamarosan :))))))))))

Ami  a legjobb, hogy ezzel, hogy nyitva a méhszáj megúsztam a prosztagadinos indítást, hiszen, azt már nem lenne hova feltenni, így mostmár burokrepesztés lesz (ha lesz), de az nekem sokkal barátságosabbnak tűnik. Meg az is fanatsztikus, hogy fájdalom nélkül eljutottunk ekkora méhszájnyilásig!

Ami kis izgalmat kelt bennem, az az, hogy Zeke doki bemondta, hogy akkor mit szólnék, ha holnap szülnék??? Huh! Ahogy magyarázta, most nagyon jó stabil a ctg alapján a babóca, és a méhlepény is jó, ez persze nem azt jelenti, hogy keddig elromlana, de ez most ideális állapot. Annyi lehet hogy bejönne, hogy a méhlepény meszesedne tovább, és bezöldülne a magzatvíz (na ezt nem értem), de nem biztos. Szóval döntsek úgy ahogy én jónak látom, de ő talán jobban javasolja a holnapot. Egyébként pedig azt is megjegyezte, hogy simán lehet, hogy akár ma is beindul magától, mert eléggé nyitva van, és nem szoktak így sokáig rohangálni az emberek. Azzal küldött haza, hogy legyen szex, forró fürdő, séta, és minden egyéb, aztán lehet hogy így egyébként is a szülőszobán kötök ki hajnalban. De ha mégsem, és szeretnénk, akkor reggel 6ra menjek, és fél 8-kor ő megrepeszti a burkot! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, most mit csináljak????? Nem szeretek nem szót fogadni a dokiknak - és igazából az a rész, amitől tartottam, az nem lesz, nem lesz mesetrséges hormon, szóval mire várjak?! De el sem hiszem, holnap ilyenkor épp szülni fogok?! Le kell ezt még tisztázni magunkban....és tudom, hogy az adrenalin nem tesz jót ezekenek a folyamatoknak, szóval most igyekszem megnyugodni - de ez akkor is olyan izgalmas!!!!!!!!! Ahogy Zeke doki felvázolta, bejön 6-ra, fél8kor burokrepesztés, és kb 3 felé már ott lesz a kisbaba a kezemben :)))))))))))) - ki tud ennek ellenállni?!

Na jó, abbahagyom ezt a bejegyzéát, mert csak zakatolnak a gondolatok a fejemben tőle.....mindenesetre kérlek Titeket, akik olvastok, nagyon drukkoljatok nekünk, imádkozzatok értünk, hogy egészségben megszülessen Istike!

Egy hét múlva ilyenkor....

Hihetetlen, de egy hét múva ilyenkor vagy már a kezemben tarthatom a Kicsikémet, vagy éppen beindul a vajúdás a prosztagladin miatt.....De ami a lényeg ami a lényeg EGY HÉT MÚLVA ILYENKOR MÁR ANYUKA LESZEK (vagy már csak órákra leszek tőle).

Tegnap azt hiszem mindent megtettünk, hogy beinduljon a szülés: óriás séta délután Rupival, ebédre mexikói, estére india - a két legfűszeresebb étel amit ismerek, egy kis természestes prosztagladin...de továbbra sem történt semmi, teljesen jól vagyok, talán egy-két összehúzódás mintha lett volna, de semmi különösebb. Sebaj, élvezem azokat a napokat amik még hátra vannak úgy, hogy Istike a pocimban van.

Olyan jól esik, hogy ennyien írtatok, hogy drukkoltok - talán ilyen sokaktól megjegyzéseket utoljára akkor kaptam amikor kiderült, hogy nő a hcgm....milyen rég is volt az! Szóval nagyon köszönöm, hogy itt vagytok, és gondoltok ránk :).

Múlt héten a jógán kaptam kölcsönben egy könyvet a tanártól (aki egyébként dúla is): Ina May Gaskin Útmutató Szüléshez címmel. Hát, kiolvastam, de nem tudom ajánlanám-e....igazából jó könyv, sok érdekes van benne, de a lényege, hogy mindenáron a természetes szülést erőlteti, amivel egyfelől egyet is értek, de azért azt kicsit túlzásnak tartom, hogy a többi úttal kapcsolatosan (gondolok itt a császrra, vagy akár az oxítocynnal, prosztagladinnal indított szülésre) komoly félelmeket ébreszt az emberben. Ez azt hiszem nekem most kifejezetten nem is jött jól, hiszen az az állás, hogy ha nem indul meg magától hamarabb, akkor jövő hét kedden jön a prosztagladinos indítás - na ezek után nem hiszem, hogy épp arra volt szükségem, hogy félelmeim legyenek emiatt, amikor egyébként is, csak józan ésszel átgondolva is sokkal jobbnak tartom, ha magától indul el egy babóca. De igyekszem elhesegetni ezeket a gondolatokat - és rábízni magam arra, amit Istike, és a JóIsten nekünk kitalált, úgy lesz ahogy lennie kell, és ha ez a szülésindítás jövő hét kedden, én azzal is boldog leszek: a lényeg úgyis a végeredmény, azaz egy egészséges Istibaba. Meg aztán sokszor eszembe jut az is, hogy okés, vannak ezek a könyvek, amik ilyen hatalams hévvel nyomatják a minnél természetesebb szülést - de vajon mit gondolna egy ilyen könyv írója magáról a lombikról?! Na vannak elképzeléseim....de mindegy is, a félelmeket igyekszem kitörölni, és elfogadni, hogy úgy lesz jó, és szép ahogy lesz - úgyse fog érdekelni utána, ha már a kezemben lesz a kisfiam, hogy most épp császárral, prosztgladinnal indítottan, vagy minden nélkül a természet rendje szerint született-e meg. DE ez nem tart vissza azért attól, hogy mondogassam neki: ISTIKE NAGYON SZERETNÉNK MÁR MEGISMERNI, NAGYON VÁRUNK, ÉS HA ÚGY ÉRZED, AKKOR BÚJJ KI A POCIMBÓL, HOGY VÉGRE A KARJAIMBAN FOGHASSALAK!!!!!!!!!

Melyik a terhesség legszebb szakasza?

Szerintem ha ezt a kérdést feltennénk a legtöbben biztosan a második trimesztert jelölnék meg, amikor már érezni, hogy mozog a babóca, de még kisebb a has, könnyebb emiatt minden.

Nálam ez kicsit másképp van. Én biztosan azt mondanám, hogy a 36-37. héttől induló idő az. Persze ebben benne van már egyfajta türelmetlen várakozás is, de ettől függetlenül én most vagyok a legboldogabb, fizikailag is most vagyok a legjobban, és egyszerűen egy csodaként élem meg, hogy hamarosan a kezünkben foghatjuk majd a fiunkat. Nem tudom miért van ez így velem. Mondjuk a babakelengye beszerzős rész is nagyon jó volt, de valahogy most még jobb. Annyi biztos, hogy a második trimeszterben azért kicsit ránk járt a rúd, akkor volt hogy elütött az autó, hogy Rupit megtámadta az a rohadt kutya, szóval talán ezek is beárnyékolják azt a szakaszt kicsit. De valahogy fizikailag is most sokkal jobban vagyok. Akkor nagyon zsibbadt a kezem, elfáradtam könnyedén - most viszont se zsibbadás, se fáradság - egyszerűen jól érzem magam a bőrömben benne Istikével. Arra is gondoltam, hogy lehet, hogy nálam e fentieken túl ehhez az is hozzátesz, hogy mostmár nem kell úgy vigyázni magamra, persze nagyon vigyázok, de nem aggódok, ha picit nagyobbat sétálunk vagy ilyesmi, mert max beindul a szülés, és az meg milyen jó lenne :)))). Na szóval a lelki része talán emiatt könnyebb, hogy tudom, hogy Istvánka már kifejlett, meg van mindene, és ha ma megszületne akkor is egy egészséges kisbabóca lenne. Meg az is lehet, hogy sokat segít a fáradság érzésen az, hogy 2 hete szedem a vasat, talán mégiscsak hiány volt belőle a szervezetemben, és ezt is nagyon megéreztem. És persze, de nem utolsó sorban, végre az együttlétek is szinte olyanok mint régen, már nem kell óvatoskodni, és annyira vigyázni :).

A hétvégénk is csodás volt, boldogsággal teli. Tegnap nagyon kirándultunk, de tényleg nagyon, nem is tudom mikor sétáltam ennyit a terhesség alatt, talán soha. Aztán egy finomat ebédeltünk Szigetmonostoron.

Egy dolog van, ami kicsit megint beárnyékol: Anyu beteg lett. Már egy hete van neki ilyen hasmenős/hányós vírusa, gondoltuk gyorsan lemegy majd, de mostmár lázas is. Emiatt aggódom. Remélem hamarosan jobban lesz. Gyorsan meg kell gyógyulnia. Persze így nem talizok vele, de nem is ez a szívás, hanem hogy ha ma pl beindul a szülés, akkor ő tutira nem jöhet megnézni a kisunokáját amíg teljsen jól nem lesz....és emiatt ez lassan versenyfutás az idővel. Szóval Anyu gyorsan gyógyulj meg!!!!!!!!!!!!!!!! Érzem, hogy ez most kicsit stresszel, persze tudom, hogy minden rendben lesz így is, sok mindenkire számíthatok aki majd segít, ha anyu nem is tud jönni még az elején, de ugyebár nem így terveztük...na mindegy, nem gondolok erre, gyorsan legyen jól, és kész!

Istike megrugdosta Apa hasát

Ha azt akarjuk, hogy a leendő Apuka is érezze a rugdosást, úgy mintha az ő hasában lenne a baby, akkor szorosan feküdjünk egymással szembe, és jól nyomjuk oda a mi pocinkat az övéhez. Tegnap este ugyanis pont ez történt velünk, valahogy ilyen pózban bújtunk össze, Istike meg ott rugdalt bennem, de most Apukája is érezte, ráadásul a hasán, és azt mondta, hogy most kicsit el tudja képzelni milyen érzés is lehet...... :)))) - jó persze nyilván más, de azért annyira cuki volt!

Ma van március első napja - bár nincs az a szikrázó napsütés mint tegnap, de mégiscsak március van, ezt vártam mióta!! Mostmár minden nap azzal kelek és fekszem, hogy mondogatom Istinek, hogy nagyon szeretném már megismerni, és lassan bújjon elő, induljon el! Tudom a terhesség 40 hét, és akkor ehhez számolva még van időnk, így igyekszem nem türelmetlenkedni. Mi ez a tizenpár nap ahhoz képest, hogy hány éve is várunk erre?!?! De ilyenkor már egyszerűen nem lehet úgy lefeküdni, hogy ne gondoljak arra, hogy lehet hogy fájásokra ébredek majd.....ezt persze tutira mindenki megtapasztalata már, aki anyuka. Egyébként továbbra is nagyon jól vagyok, tele energiával - remélem ez a szülés alatt is meg lesz majd!