Egy hete ilyenkor még 17 volt a hcgm - és teli bizonytalansággal ugyan, de olyan boldog voltam....

Lassan eltelik ez a hét is....igyekszem összekapni magam, nem kiborulni, és lehetőség szerint bizakodással tekinteni a jövőre. Sokat futok, minden reggel, és kétszer voltam jógázni is, ami bizony jó kis gyógyír a léleknek is.

Kicsit próbálunk most többet egymásra figyelni a férjemmel, legalábbis én ezt próbálom: őrület, de a mostani lombik miatt nem voltunk "együtt" már vagy 5-6 hete...de tegnap megtört a jég végre, és nagyon jó volt újra érezni az ölelését!

Nagyon jó lenne elutazni valahova, az lenne az igazi kikapcsolódás, de sajnos a következő IVF+IVIG kombó lesz vagy 500.000, - Ft, szóval igazából minden fillért erre kell félre tenni, mert ez megviseli a pénztárcánkat azért rendesen. Azt beszéltük, hogy már hányszor, de hányszor körbe utazhattuk volna a földet abból a sok pénzből amit a dokikra, és a gyógyszerekre költünk - de nem baj, nem akarok panaszkodni, a lényeg, hogy ki tudjuk fizetni, és remélem a júniusi kör után, végre tényleg azt mondhatom majd, hogy MEGÉRTE, és terhes leszek! De ha nem is utazunk el, azért legalább a hétvégéket kihasználjuk majd, csinálunk valami jó kis programot, jövő hétvégén meg lemegyünk balcsira majd családdal húsvétozni.

Érdekes dolog, mostanában olvastam, hogy úgy tartja a népi hagyomány, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján minden kisbaba megfogan, akit régóta várnak...ez ugye múlt hét vasárnapra esett.....nekem talán pont az a nap volt az, amikor mégis úgy döntött az a kicsi életke bennem, hogy nem tud tovább küzdeni és fel kell adnia....MIÉRT?????????????????? - na tessék, most hogy leírtam ezt, rögtön el is kezdtem sírnni....na szóval ilyen idegállapotban vagyok mostanában....de szerintem ez még belefér, hiszem még egy hét sem telt el, és idő kell az újabb sebek begyógyulásához - de leginkább persze egy kisbaba kell hozzá, hiszen ő lesz majd a mi igazi kis gyógyírünk!

Mintha kitépték volna a szívem egy darabját...de igyekszem felállni,és a következő 3 hónapban felkészülni, hogy végre tényleg megtörténjen a csoda - ebben új segítségem: NALÍNI JÓGA

A hétfő egy rémálom volt, iszonyatos sírás rohamokkal, és hatalmas szomorúsággal telt a napom. Ez a sírás más volt mint eddig, most úgy éreztem már nem csak magam miatt sírok, és hogy megint kudarcot vallottunk, hanem egy kisbaba miatt is, aki megpróbált a mi kicsikénk lenni, és küzdött egy hétig, hogy megadhassa nekünk azt a csodát, amire oly régóta várunk, de mégsem sikerült neki!

Ésszel tudom, hogy ez már egy előre lépés volt, és és hogy óriási dolog az is, hogy legalább mostmár azt tudjuk, hogy mégiscsak képes vagyok teherbe esni, és el tud indulni bennem is az a kis élet - de persze ez még mindig nagyon messze van a sikertől....A legnehezebb, hogy 3 hónapot kell várni arra is, hogy legalább újra próbálhassuk, másnak minden hónap egy lehetőség - persze végülis nekünk is az, de hát sokkal kevesebb eséllyel...A férjem úgy látom úgy éli meg ezt a mostani dolgot, hogy ez egy hatalmas lépés, és ő most újra biztos abban, hogy legközelebb (de előbb vagy utóbb mindenképp) lesz saját kisbabánk, és terhes leszek - ez jó dolog, hiszen rengeteg pozitív erőt tud most így adni nekem, de én kicsit félek, nehogy emiatt megint túlzott elvárásai és reményei legyenek a következő lombikkal kapcsolatban, és megint olyan hatalmas legyen a csalódás - persze bízom benne, hogy legközelebb nem lesz már csalódás, sőt, csoda fog történni!

Egyenlőre eléggé hullámzó idegállapotban vagyok, néha úgy érzem egész jó, és hiszek benne, hogy legközelebb sikerül, néha pedig rámtör a sírás, és a félelem, hogy mi van ha legközelebb még ennyire sem jutunk?!?! Hétfő óta minden éjszakám borzalmas, mindig valami hülyeséget álmodok, ma például egész éjjel arról álmodtam, hogy be kell adatnom az IVIGet, és többször elrontják a vénámat...nagyon ki voltam. Ez gondolom amiatt van, hogy a legutóbb annyira nehezen sikerül elintézni az ekörüli dolgokat, és annyira nehézkesen ment minden, hogy tiszta ideg voltam tőle, és stressz - és már most előre félek ettől, hogy megint ez vár ránk...nem is tudom, lehet hogy most inkább a SOTEn adatom majd be, de az meg ismeretlen út, jaj, utálom, hogy ezzel kell megint foglalkozni!!!!

Viszont ami jó dolog: elkezdtem újra futni minden reggel - nagyon jól esik ezzel indítani a napot, és ez ad egy kis lendületet, a másik pedig, hogy tegnap beiratkoztam NALÍNI JÓGA tanfolyamra. Ez egy speciális női jóga. Már régóta nézegettem az aviva, arwen tornát, hogy el kéne menni valamelyikre, de valahogy sosem vitt rá a lélek. Én már régóta jógázom, de erről az ágazatról most, pár hete hallottam először, és mint kiderült hasonló hatásai vannak mint ezeknek a toráknak, csak ez jóga, ami eleve közelebb áll hozzám, és amiben valamiért jobban hiszek. Szóval tegnap délelőttt bújtam a netet, hogy hol lehetne ezt kipróbálni, és hihtetlen, de bizony pont a tegnapi nappal indult egy tanfolyam! Micsoda véletlen, pont mintha nekem találták volna ki! És pont 10 hét hosszú, szóval mire vége lesz, addira már megy is a lombik :).

Nagyon jó volt az első alkalom, a lényeg, hogy van benne sok meditáció, nyújtások, és ászanák, de ami közös, hogy mindegyik a női nemi szerveket, petefészket mozgatja, táplálja, gyógyítja - ez által is felkészítve a szervezetet a babavárásra. Persze nem csak babát akarók járnak, sokan mások is, akik csak szimplán a női szerepüket, énjüket akarják ez által megerősíteni. Érdekes gondolat, amit az oktató mondott: Indiában a nők, párok 3 hónapon keresztük készülnek a baba érkezésére, és ez alatt a világtól visszavonultan élnek, speciális gyakrolatokat végeznek, speciálisan táplálkoznak, és rengeteget szeretkeznek! Milyen furcsa az élet, hogy engem most pont 3 hónap kényszerpihenőre állított?! Igyekszem ezt úgy felfogni, hogy ez az idő arra kell, hogy valóban felkészüljek, és júniusban, amikor a következő lombik lesz, akkor végre tényleg valóra válhasson az álmunk!!!!! Ez persze néha nem könnyű, de nagyon igyekszem, és igyekezni is fogok......

Nagyon rossz hír:már csak 5 a hcgm :(((((((((((((((

Már csak 5 a hcgm..........elmenőben van a baba........annyira rossz!!!!!!!!!!Annyira közel volt, és mégsem.........reggel ilyen barnás trutyiként távozott a crinone belőlem, és akkor már rosszat sejtettem, és sajnos tényleg........

Most iszonyatosan szomorú vagyok.....tudom hogy arra kell gondolni, hogy elindult valami, és Zeke is ezt mondta, hogy ez egy kapufa volt, de majdnem gól, és legközelebb az lesz - de persze ez most nem vígasztal, iszonyatos fájdalmat érzek, nagyon szomorú vagyok!

Miért nem történhetett meg a csoda???? Miért nem??? Annyira bíztam benne, persze tudtam hogy minden benne van a pakliban, de akkor is....és most egy pillanat alatt elvették a reményt!!!

És a legrosszabb, hogy legközelebb júniusban mehetünk, mert el kell telnie a 3 hónapnak!Az iszonyatosan messze van!Hogy lehet ezt majd kibírni???

Nagyon köszi,hogy izgultok értünk - holnapra igazán kell majd minden pozitív gondolat

Nagyon köszi,hogy ennyien és így drukkoltok,nagyon jól esik!

Eléggé izgulok a holnap miatt,és őszintén remélem, hogy jó híreket kapok majd:egy kellően magas hcgt,és ha azzal minden rendben lenne, akkor esetleg egy UH-t is!!!Jaj még a gondolat is olyan nagyon szép, és csodálatos,hogy hátha beteljesûl az álom....

Kérlek holnapra tényleg nagyon szorítsatok értünk, és imádkozzatok, hogy végre kimondhassuk biztonsággal, hogy kismami vagyok!!!!!!!!!

Tegnapi hcg:17-bár nem duplázódás,de továbbra is emelkedik:)))

Bocsánat hogy nem írtam tegnap, de valahogy sűrű volt a nap, pedig tényleg igyekszem sokat pihizni.....a lényeg:tegnap reggel elszaladtam a Bálint Analitikába, itt nagyon gyorsan meg volt a hcg eredmény, kb 2 óra volt, és itt sem volt drágább, 2500,-Ftból itt is kijött.

Most is remegve nyitottam meg a mailt, és benne 17-es hcg szerepelt, és két pozitív jelecske ott, hogy terhes:))-olyan jó ilyet látni még akkor is, ha tudom még mindig nagyon kevéske a szint...de még mindig itt van velem a baba, és küzd!

Annyira szeretném, ha hétfőn, amikor megyek a BMC-be, akkor egy szép 30 feletti értéket kaphatnék, és addig is minden rendben lenne, nem jöne meg, és végre kimondhatnánk, hogy megtörténik a csoda.....bárcsak így lenne!!!!!

HCG: 11, ez bizony duplázódás - bár tudom, hogy még mindig kevéske...., de reménykedek....

Most jött meg az eredmény a laborból....remegve és imádkozva nyitottam ki az emailt - az eremény pedig: hcg 11!!!!!! Ez duplázódás a hétfőhöz képest....de tudom hogy még minidg iszonyatosan kevés......de annyi tuti, hogy nem csökkent....jaj - ez most mit jelent?!?! Továbbra sem élem magam bele semmibe, hiszen mint ahogyan sokan fel is hívtátok rá a figyelmemet: ez még minidg nem annyira bíztató, de az a kérdés van bennem, hogy ez vajon azt jelenti, hogy még próbálkozik az a kis babó, és még itt van velem???? Bárcsak okosabb lennék - de mivel idáig még sosem jutottam el, ezért nem is vagyok annyira képben, és rengeteg megválaszolatlan kérdés van bennem......

Bárcsak maradna ez a tendencia, és bárcsak, bárcsak, bárcsak..........

Elmentem hcg-t nézetni....de igazi eredmény csak holnap lesz....

Ma reggel elmentem hcg-t nézetni. JAJ! A G1-be mentem, mivel az van a legközelebb, meg ott jók az árak is, de eléggé megbántam, mert mint kiderült ma nem néznek szintet, csak holnap -áááááááááááá, megőrülök! Annyit ki tudtam könyörögni, hogy visszaküldjék, hogy pozitív vagy negatív e az eredmény - erre már meg is jött a válasz:

"A tesztcsíkkal az eredménye időn túl gyengén pozitiv.Az igazi eredmény holnap várható a mérés után."

Most ez mi????? Hogy ne izguljam magam szanaszét?!?!

Bár sajnos van egy olyan sejtésem, hogy ez azt jelenti, hogy csökkenőben van az a hcg, és ezért ilyen gyengén pozitív csak...de nem tudom, ők sem tudnak semmit, és gondolom nem is mernek mondani sem, ami persze normális is. De azért jó lenne tudni, hogy 4-től már pozitív e, vagy csak 10-től? Lehet hogy mégis nőtt, csak a 10 pl még enyhén pozitívat jelez?!?! Mindegy, ez sajnos azt jelenti, hogy holnapig nem leszek ennél semmivel sem okosabb, és addig pedig türelem, türelem - és imák százai, hogy hátha mégis nőtt az a szint!!!!

Csigalassúsággal telnek a percek, és én közben reménykedek, reménykedek és reménykedek.....

Tegnap szépen kiütöttem magam délutánra egy adag pipolphennel, aludtam is egész nap tőle, de legalább lenyugodtam. Nagyon nehéz nem reménykedni, így persze reménykedek - de hát szerintem ez a normális!Ma bejöttem dolgozni egy kicsit, de szerintem dél felé le is lépek, és megint benyomok otthon egy pipolphent. 

Minden egyes alkalommal gyomorgörcsöm van, amikor elmegyek WC-re, hogy csak nehogy meglássak egy vércseppet, mert akkor összeomlik minden álmom....mindenesetre azt elhatároztam, hogy ha ma nem jön meg (amit nagyon-nagyon remélek), akkor holnap reggel elmegyek egy magánlaborba egy hcg-t nézetni. Minek várjak hétfőig? Ha terhes vagyok, akkor bizony duplázódnia kell, és ennek már látszania kell holnap is, és így legalább már holnap kiderül, hogy jogosan él e még bennem a remény legszebb álmom valóra válásáról, vagy sem! Annyira jó lenne, holnap egy szép magas hcg-t kapni!!!!!!!!!

HCG:5,7 - elég lesz e egy csodához?????? Zeke szerint kicsi az esély, de még meg van bennem a remény....

Sokan voltak ma nagyon a BMC-ben, és bár egyedül kellet mennem, mivel a férjem sajnos nem ért rá, de legalább sok ismerős is volt. Hogy először egy jó hírt írjak, az egyik lánynak, akivel eléggé összebarátkoztunk, és akinek most volt az első lombikja 240-es hcgvel ikrekhez gratuláltak :). Egy másiknak, akinek a 6. lombikja volt 15-ös hcgt mondtak, erre is azt mondták kevés, de legalább valami van.... Ezek után jöttem én, 5,7-es hcgvel. Zeke eléggé komor arccal hívott be, így már nagyon rosszat sejtettem, aztán magyarázott, végül mondta az eredményt. Azt mondta, hogy ő legalacsonyobb hcg, amiből terhességet látott az 11-es volt....szóval őszinte volt, és nem bíztatott - de azért hozzá tette, hogy nagyon szeretné, ha én lennék a tankönyvi esete, és sikerülne. Mondta, hogy akkor se csüggedjek, ha nem sikerül, hiszen ez is egy előre lépés, és ez legalább azt mutatja, hogy bizony van esély, ha nem is most, de akkor legközelebb, és sikerülhet!

Egyenlőre nyomatom tovább a progeszteronokat, és ha ennek ellenére mégis megjönne, akkor irány a BMC. Ha pedig csoda történne, és mégsem jönne meg, akkor jövő hét hétfőn megyek kontroll vérvételre, és ha emelkedik a hcg, akkor este megyek UH-ra Zekéhez - persze sajnos még ekkor is benne van a pakliban, hogy nem emelkedik, csak egyszerűen nem jött meg, de hát mint tudja mindenki aki küzd azért hogy vele lehessen élete álma, a kisbabája, annak mondanom sem kell, hogy ilyenkor is az utolsó utáni pillanatig reménykedik az ember....

Most hazajöttem, benyomtam egy pipolphent, és igyekszem nyugodt lenni, és imádkozom, imádkozom és imádkozom.....hátha mégis velünk is megtörténik a csoda!!!!

Eltűnt a púp :))), közben egyre jobban izgulok a közelgő hétfői nap miatt

Jelentem teljesen eltűnt mára a púp a hasamról!!!! Nagyon-nagyon örülök neki, és nagyon megkönyebbültem. Ezek szerint teljesen igaza volt Zekének, és ez valóban a túlstimu miatti vizes ödéma volt csupán, nem pedig valami rettenetes sérv, vagy ilyenek, amiket én szokás szerint már beleképzeltem a dologba. Elképesztő vagyok! Miért nem tudok soha hinni csak úgy egyszerűen, átlagemberhez hasonlóan a dokiknak? Persze nem tagadom, erre azért van okom bőven, a sok átélt rossz élmény után, és nem tudom ez valaha is változik e majd - egy viszont biztos, hogy ezek után Zeke dokinak igenis hihetek, hiszen most sem kellett csalódnom benne, és ez nagyon jó érzés!

Terhességi tüneteim szokás szerint nincsenek, de azzal nyugtatom magam, hogy ez még korai is lenne. Eddig valahogy nyugodt voltam magamhoz képest, de ma éjjel olyan rosszat álmodtam: konkrétan azt hogy nem sikerült, és közben körülöttem mindenki terhes lett, és csak megint csak én nem! Borzalmas volt, még sírtam is! De ez csak egy rossz álom, de valahogy mégis olyan feszültséget keltett bennem. Az az igazság hogy úgy érzem, az agyam nagyon azzal védekezik, hogy szinte nem is tudom elképzelni, hogy sikerül! A múltkori lombiknál végig arra gondoltam, és csak olyanokon járt a fejem, hogy mondjuk el majd a szüleinknek hogy nagyszülők lesznek, stb....de most nem ez van, most ezeket a gondolatokat távol tartom magamtól. Próbálok tenni ez ellen, és igenis elképzelni magam nagy pocakkal a nyárra, de nem könnyű - mert nagyon félek a csalódástól. Közel van már nagyon az a hétfő - holnapután - és akkor minden kiderül, és én félve reménykedek, és imádkozok, hogy most végre jöjjön el a mi időnk, és végre kismama lehessek!!!!!

Enyhülnek a túlstimus tünetek - kivéve a púp a hasamról, az sajnos nem akar elmúlni

A túlstimu tünetei egyre jobban enyhülnek. A hasam sem olyan kemény már, és a légszomj is végre eltűnt...tegnap már csak ebédkor jött elő egy picit, de sokkal-sokkal jobb a közérzetem. Remélem ez nem jelent semmi rosszat, sőt, remélem csak arra utal, hogy szépen elhelyezkedtek a babócák, és mostmár ők is egyre jobban érzik magukat!

Ami még minidg idegesít, az nem más, mint az, hogy a púp még mindig ott van a hasam alján, és bizony nem úgy néz ki, mint ami el akarna múlni - pedig határozottan kevesebb a víz a hasamban szerintem. Emiatt kicsit aggódom, nehogy mégis az legyen, hogy ez nem csak egy kis víz, hanem mégis például egy sérv! Az nagyon rettenetes lenne!!! Hiszen belegondolva: ha sikerül, és kiderül hogy ez egy sérv, akkor terhesen nem hiszem hogy jó ötlet ez műttetni, sőt...ha meg nem sikerül, és ez egy sérv, akkor egyértelműen műtét - na most kinek van kedve ehhez, hogy egy ilyen hülyeség miatt csináljanak egy hasi műtétet. Nézegettem az interneten amit erről lehet találi, és hát sajnos elégg beleillik a képbe, hogy ez egy sérv lesz - sajnos a sok víz miatt erős volt a hasűri nyomás bennem, és ez bizony lehet kiváltó ok. Tudom, hogy nem kéne ezzel ennyit foglalkoznom, mert most csak arra kellene koncetrálnom, hogy sikerüljön, és jól érezzék bent magukat a kisbabók, de akkor is, valahogy nem tudom ezt kiverni a fejemből sajnos.

Mindegy, igyekszem erős lenni, és lebeszélni magamat arról, hogy megint a legrosszabb verziót vázoljam fel, és elhinni, amit Zeke mondott, hogy ez nem más, mint egy kis víz, ami majd eltűnik, és csak egy kis időre van szüksége ehhez.

Néha teljesen elvesztem a reményt, tegnap este egészen eltörött a mécses, (gyorsan bevettem egy pipolphent, amitől óriásit aludtam) de aztán eszembe jut, hogy most annyi minden plusz volt: kaparás, gynevac injekciók, 5 napos blasztocsizták - és ezek mind mind nagyon szépen növelik az esélyeket, szóval igenis sikerülni fog - de szerintem ez egyfajta védekezésképp van bennem, hogy nem merem magam beleélni.

Közel van már az a vérvétel, szóval hamarosan minden kiderül, addig pedig felesleges izgulnom bármin is - és tényleg csak egy a fontos, hogy nyugodt maradjak, és próbáljak hinni benne, még akkor is, ha néha ez bizony nem könnyű!!!

Óriás pihenés itthon, és imádkozás, hogy sikerüljön: közben kiderült, hogy nem lett fagyasztás, és talán kicsit enyhültek a túlstimu tünetei

Most hívtam az embriológust, kicsit reménykedtem hátha - de sajnos nem fejlődött tovább egyik embrió sem, nem jutottak el a blasztociszta állapotig, így nem lett fagyasztás :(. De sebaj, ez most úgyis sikerül, remélem mindkét babó bent marad, és ikreim lesznek belőlük, és akkor nem is bánom hogy nem jött össze a fagyasztás. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lett volna megnyugtató....

A túlstimulációt tekintve, meg a rettenetes hasfeszülést nézve talán kicsit jobban vagyok. Nem merem nagyon elkiabálni, mert tegnap eléggé ki voltam. Valahogy a képzeletemben a tegnapi állapotom egy 9 hónapos terhesre hasonlíott, amikor is, ha ittam egy kortyot pl annyira tele lett a hasam, hogy majdnem hánytam (és így igyak meg 4 litert - nem kis tortúra volt), vagy alig bírtam egyik oldalamról a másikra fordulni, alig kaptam levegőt, és közben úgy éreztem, hogy a bőr egyszerűen mindjárt elpattan a hasamon. Nem kívánom senkinek hogy így érezze magát - de mindvégig az járt a fejemben, hogy ha ez kell ahhoz hogy sikerüljön, akkor akár 9 hónapig is képes leszek ilyen állapotban vegetálni!

Mivel Zeke azt mondta, hogy amikor beágyazódik a baba, és elindul a hcg termelés, akkor felerősödhetnek a túlstimu tünetei, ezért egyfelől annak drukkoltam, hogy nehogy elmúljon ez a "rossz" állapot, másfelől persze annyira jól esett volna megkönnyebbülni, és leszivattyúzni a sok felesleges vizet a hasamból. Most kicsit jobban vagyok. Nem tudom ennek örüljek-e vagy sem, ez egy őrület! Annyi tuti, hogy nem rossz érzés végre levegőhöz jutni, de ugyanakkor félek, hogy ez mit jelent, és csak reménykedek hogy nem azt, hogy nem indult el a hcg....persze ez még lehet hogy korai lenne, nem lehet tudni, szóval próbálok nem agyalni és izgulni, de nem könnyű. Nagyon-nagyon szeretném ha sikerülne!!!!

Ja igen, és a púp a hasam alján: hát az sajnos egyenlőre nem múlik. Remélem igaza van Zekének, és ez tényleg csak egy kis víz, és nem pedig sérv vagy valami egyéb rettenet. Pihenek, és igyekszem időt adni a testemnek, hogy regenerálódjon - hiszen azért az tény, hogy ezzel a long protokollal eléggé megkínoztuk szegényt. Remélem a kis blasztobabyk meg belülről kapaszkodnak erősen, és itt vannak velem!!!

2 csodaszép balsztobaby van a pocakomban :)

Túl vagyunk sok izgalmon: tegnap este tusolás közben észrevettem, hogy egy púp szerűség van a hasam alján, szeméremdombom tetjénél. Nagyon megijedtem, rögtön hiperstimulációra gondoltam, és fel is hívtuk a János Kórház ügyeleti számát, mondták hogy menjek be egy ultrahangra. Nagyon ideges voltam, végig az járt a fejemben, hogy csak nehogy emiatt ne csinálják meg majd a beültetést. Egy nagyon fiatal, szerintem még tanuló doki volt a szülészeten, ahova mennem kellett. Ő csinált egy hüvelyi UH-t, majd megállapította, hogy valóban nagyon túl vannak stimulálva a petefészkek, és van hasi folyadék is bőven...kedves volt, de hát IVF-ről nem sok mindent tudott, kb háromszor kérdezett vissza hogy mi is volt nekem hétfőn - montam neki punkció, nem értette, mondtam petesejtleszívás, na így már jobban ment....de hát nyilván nem ez a szakterülete. Érdekes volt látni, hogy egy sima nőgyógyász ilyenkor hogy meg van döbbenve, hogy mennyire túl van stimulálva a petefészek, bezzeg a meddőségi dokik minidg csak annyit mondanak, hogy normális, minden szép....Kérdezgette, hogy nem feszül e a hasam, vagy nincs e nehéz légzésem - mondtam neki hogy de bizony van mindkettő, de ez a multkori lombik után is volt, és most sem durvább.

Lényeg, hogy elengedett haza, gondolkozott azon hogy bent tartson e, de amikor mondtam hogy ma reggel úgyis megyek, akkor megnyugodott. Megemlítette, hogy lehet hogy ez egy sérv - de nem tud biztosat.

Na ezek után aludjon nyugodtan az ember! Mindegy, úgyis olyan korán kellett kelni, 3/4 7re már ott is voltunk a BMC-ben. A kocsiban azt beszéltük a férjemmel, hogy őrület, hogy most nem azon aggódunk, hogy hány embriónk maradt, hanem hogy mi ez a púp, és hogy meg lehet e majd csinálni a beültetést?!?!

Kb 8kor már meg is mutatták az embriókat, vagyis a blasztobabyket: 2 darab nagyon szépen fejlett maradt, és 4 darab meg még kérdéses, őket holnap még megnézik, és vagy akkor lefagyasztják vagy nem, de erről sajnos csak hétfőn kapok infót. Mindig azt írtam, hogy egy is elég a boldogsághoz, és nem fogok izgulni a számok miatt, de azért most ez nem teljesen igaz - azért nagyon jó lenne, ha lehetne fagyasztani, mivel az csak még egy esély! Ha most nem lesz fagyasztás, és ne adj Isten ez mégsem sikerülne, akkor várhatunk 3 hónapot a követekző oepes alkalomig....szóval hajrá négy kis drágaság, tessék tovább osztódni!!

Mostmár hogy valami jót is írjak: a kettő gyönyörűséges blaszticisztát beültették, Zeke előtte megvizsgált, és azt mondta,  hogy szinte biztos benne, hogy a púp egy ödéma szerűség, tehát folyadék, ami majd felszívódik, és sajnos előfordul ilyesmi túlstimulácónál. Mondta hogy ne féljek a túlstimu miatt, a lényeg, hogy igyam meg azt a napi minimum4 liter vizet, és egyek szinte csak fehérjét, hogy elmúljon. Ha hétfőig rosszabb lenne, vagy nagyon feszülne a hasam, nem tudnék pisilni, akkor pedig menjek be azonnal. Azt mondta, hogy akkor van baj, ha nem megy a pisilés, mert az már súlyos hiperstimu. Szerinte nem kell aggódni emiatt, ez előfordul, és ettől még ugyanolyan szuperek az esélyek, sőt még az is benne van a pakliban, hogy ha beágyazódnak a babák, és elkzedik termelni a hcg-t, akkor felerősödnek ezek a túlstimus tünetek, de akkor se ijedjek meg, hiszen az már egy kis előjele annak hogy sikerült!

Igyekszem megnyugodni, és mostmár semmi egyébre nem gondolni, mint a beültetett kis bébikre, és arra hogy jó helyet biztosítsak nekik az egyébként egyenlőre még pattanásig feszülő hasamban.

Vérvétel: 2012. március 19., hétfőn lesz - pont a 4 napos ünnep után - amikor is nagyon remélem, hogy jó híreket kapok, és én lehetek a legboldogabb kismama a földön!

Türelmetlenül várom a holnapot

Türelmetlenül várom a holnapot, amikor is remélem minden nagyon jól fog alakulni!!! Nem tudom mi ez a türelmetlenség most, pedig még csak most indul majd az igazi türelemjáték, hiszen a beültetés után, amikor otthon kell lennem, és nincs más dolgom, mint reménykedni....az a legnehezebb!

A mai napot még kihasználom, elmegyünk egy nagy sétára a kiskutyámmal, aztán holnaptól úgyis fekvés lesz, hogy nyugalom legyen a kis embróknak a beágyazódáshoz.

Remélem holnap szuper hírekkel jövök, és visszakapom a két csodaszép blasztobabyt, sőt még fagyasztani is fogunk tudni!

Váratlan telefonhívás a BMC-ből

Ma váratlan telefonhívást kaptam reggel!!! Majdnem fel sem vettem a telefont, mert egy ismeretlen szám hívott, de aztán felvettem, és Kriston Rita volt az, az egyik embriológus. A lényeg: 6 embriónk gyönyörűen fejlődik, 3 kissé lemaradásban van, bár még azokból is lehet valami, de valószínűbb, hogy már nem érik utól a 6 szépen fejlődőt - de nekünk ez a 6 tökéletes, szóval megy tovább a fejlesztés szombatig, amikor is blasztocisztaként kettőt visszakapok belőlük. Huh, nagyon jó volt valami hírt kapni róluk!!!! Kérdeztem Ritát, hogy mit gondol a kettő visszaültetéséről, nem kellene e inkáb a három, különösen, hogy a múltkori lombiknál pont ő mondta nekünk a 3 embriót, amit akkor nem vállaltunk be, szóval most mi a véleménye?! Határozottan azt mondta, hogy most ő is kettőt ajánl, mivel a blasztociszták teljesen mások, mint az embriók, ők már nagyon fejlettek, és genetikailag sokkal erősebbek - és ha a számokat nézzük, akkor 2 blasztobaba 3,5 embriónak felel meg!!!!! Ez nagyon érdekes infó, és igazából nagyon megnyugtató is, hogy akkor jól döntöttünk, és valóban kettőt kell visszakérnünk.

Szombati tervek annyiban módosultak csak, hogy már reggel 7re kell menni a BMC-be, ez durva, de akkor nyitják majd ki az ajtókat, és akkor együtt engednek be mindenkit. Azt is megtudtam, hogy az éhgyomor valóban egy óvintézkedés arra az esetre, ha nem tudnák ébren feltenni őket, de mivel a múltkor ezzel nem volt gond, ezért nyugodtan ehetek Rita szerint - bár nem szeretném, ha ezen múlna, szóval inkább kibírom, hiszen ez legyen a legkevesebb.

Annyira jó lenne, ha ez a 6 embrió mind megmaradna szombatig, és szépen fejlődnének addig is, vagy esetleg még abból a háromból is utolérné őket valaki!!! Ez csoda jó mennyiség lenne, hiszen, akkor nyugodtam lehetne lefagyasztani is (persze csak a tesókhoz)....de azért nem élem magam bele, most vagyunk a 3.napon, szóval az 5-ig még bőven benne van, hogy egy-kettő esetleg nem fejlődik úgy ahogy kellene, de szerintem kb 4 tutira lesz! De mint tudjuk a mi boldogságunkhoz 1 szépséges kis blasztociszta is elég lehet :) :)

Elmúlt a vérzés, sokkal jobban vagyok, és nagyon várom a szombatot, amikor végre visszakapom a kis embriókat!

Mára elmúlt a vérzés végre!!! Tegnap én hülye délután még elmentem bevásárolni is, na azt nagyon nem kellett volna - végére már nagyon felkeményedett a hasam, és véreztem is....gyorsan hazamentem, nagy pihi, bevettem pár magnéziumot, aztán lassan jobban is lettem. A lényeg, hogy ma már alig-alig fáj a hasam, és egyáltalán nem is vérzek - de azért kímélem is magam, meló után rögtön megyek is haza.

Remélem jól vannak az embrióink, sokat gondolok rájuk, küldöm nekik a sok energiát, hogy növögessenek szépen - messze még az a szombat, addig még sokat kell fejlődniük.

A pipolphen szedését még mindig nem kezdtem el, nem is tudom, most valahogy nem érzem magam olyan idegesnek, de azért majd ráveszem magam, hogy bevegyem, mert azt szeretném, ha tényleg nem lenne bennem semmi feszültség, és jó nyugodt környezetet tudjak biztosítani a babáknak.

Olyan furcsa, hogy most, ennél a lombiknál mindenről beszámolok Anyunak is. Nagyon aranyos egyébként, örül, és velem drukkol - így sokkal könnyeb ez az egész - jaj remélem siker lesz a vége most ennek a történetnek, ez most nagyon-nagyon jó lenne! 

9 embrió :)))))))))))))))))))))))

Alig vártam a reggel 9-et, hogy végre telefonálhassak. Kanyó doktornő vette fel a telefont, és rögtön mondta is, hogy jó híre van számunkra, mind a 9 sejt megtermékenyült, és szép kis embriók lettek!!!

Annyira örülök :))))

Mondta ő is, ahogy azt Zekével is megbeszéltem, hogy 5 napos beültetés legyen, mert akkor a legjobbak a beágyazódási esélyek, ő így fogalmazott, hogy minimum 2 embriót javasol beültetni. Felhívta a figyelmünket, hogy azt azért jó tudni, hogy a blasztocisztává fejlesztésnél kb. 50%-os a veszteségi arány, szóval szombaton ne sokkoljon minket, ha már csak fele ennyi embriónk lenne, gondoljunk arra, hogy viszont ezek a legszebbek, és legerősebbek, és legjobban beágyazódók! Ezt jó így előre tudni, mert különben lehet hogy megijedtem volna szombaton, a múltkor még az is sokkolt, hogy 1 db nem fejlődött tovább a beültetésig, szóval most tutira kiborultam volna, de így hogy tudom ez a "normális" rögtön más az egész. Persze drukkolok, hogy minél több megmaradjon, és szépen fejlődjenek, de fel tudok készülni azért a veszteségekre is. Megbeszéltük, hogy a beültetetteken felülieket pedig le fogják fagyasztani nekünk (ezek remélem már csak majd a kistesóhoz kellenek!).

Szombaton reggel 3/4 8-ra kell mennünk, ha zárva lenne az ajtó, akkor hívnunk kell Kanyó doktornőt a megadott számon. Furcsa, de azt mondta, hogy éhgyomorra menjek, és ne is igyak - ez nem tudom miért kellhet, de talán biztonsági intézkedés arra az esetre ha nem lehetne könnyen feltenni őket, és mégis altatni kéne - de ez nem fog kelleni, hiszen eddig is minden simán ment ezzel, szóval most is így lesz.

Jaj most nagyon nagyon örülök, és egy nagy kő gördült le a szivemről - így egészen elfelejtkeztem arról, hogy azért még eléggé fáj a hasam, sokkal jobban mint a múltkor, és sajnos még mindig van egy pici vérzés is. Rákérdeztem erre is a doktornőnél, azt mondta ne aggódjak, ez  belefér, ma estére már biztosan elmúlik, és a lényeg: igyak sokat, és egyek sok-sok fehérjét, mert ez ilyenkor a legfontosabb.

Nem is kell újra telefonálnom szombatig, amit kicsit sajnálok, mert bizony néha olyan jó lenne megtudni, hogy hogy vannak a kicsik - de gondolom egyrészt nem is akarják őket olyan sűrűn nézegetni, másrészt pedig felesleges is lenne közben stresszelni, hogy most elpusztult egy, vagy ilyenek - egy a lényeg: szombatra maradjon meg minimum 4-5 szép embrió, és akkor kettőt beültethetnének most, kettőt meg lefagyaszthatnánk. Persze az csak jó, ha több marad, és akkor nagyon-nagyon fogok örülni, de hát ha az átlag 50%-os veszteségi arány, akkor szerintem legjobb ha erre készülök, hogy a realitások talaján maradjunk.

A következő napokban igyekszem majd sokat pihenni, bár ma bejöttem dolgozni, de délután majd pihizek, és igyekszem a lehető legjobban felkészülni a kis embrióim visszahelyezésre: eszem a sok túrót tejföllel, és iszok, iszok, iszok - persze csak vizet :) ------ és mindeközben pedig arra gondolok, és azért imádkozom, hogy szombaton reggel azzal fogadjanak, hogy nagyon sok szép 5 napos kis blasztocisztánk van!

Túl vagyok a leszíváson: 9 gyönyörű sejtem lett!!!

Nagyon köszönöm a drukkolást, éreztem hogy sokan gondoltok rám!

Túl vagyok a leszíváson, nem volt vészes az altatás sem, bár az altató orvos eléggé furi volt. Először is elbénázott egy vénát, próbálta a kézfejembe szúrni, amit egyébként is utálok, mondtam is neki, na természetesen nem sikerült - majd jól be is fog kékülni a kezem emiatt. Aztán végre beszúrta a könyökhajlatba, de közben végig kérdezgetett, hogy hány éves vagyok, minek akarok ilyen fiatalon gyereket, minek lombikozok már, szóval mondhatom marha szimpi volt! Na mindegy, aztán gyorsan elaludtam, jött Zeke, megcsinálta a leszívást, és még félkómában megkérdeztem hány sejtem lett, amikor kitoltak, mondták hogy eddig 8at számoltak.

12felé bejött Kanyó doktornő a szobába, és mondta, hogy 9 sejt lett végül - ez nagyon jó, 3mal több, mint a múltkor, szóval csak megérte az a long protokoll! A doktornő kérdezte, hogy akarunk e ICSI-t?! Jófej, naná hogy akarunk, nekünk ez Fülöp prof szerint kötelező is, ezért lombikozunk, még jó hogy szóba került, ha nem mondom, akkor nem azt csinálnak?!?!

Aztán pihi és várakozás, végül Zeke odaadta a zárójelentést, és felírta a gyógyszereket: kapok most metypredet, augmentint, és crinon zselét, és agolutin injekciót. Beszéltünk a visszaültetésről, szombat lesz mindenképp(persze ehhez az kell, hogy minden jól menjen), és Zeke most kifejezetten kettőt javasolt, tekintettel arra, hogy 5 naposak lesznek. Kérdeztük, hogy mi a véleménye a dupla transzferről, hogy 1 3napos, és 2 5 napos - de lebeszélt, azt mondta a 3 naposat már próbáltuk, és nem vezetett sikerre, szóval most koncentráljunk az 5 naposakra.

Holnap reggel telefonálok, és nagyon remélem jó híreket kapok, azt hogy mind a 9 sejt megtermékenyült!!!!

Jó hírek: Zeke bejön szombaton majd megcsinálni a transzfert, ezen sem kell izgulnom többet :)

Ma volt egy kedves barátnőm a BMC-ben Zekénél, és megkérdezte nekem, hogy hogyan is lesz a beültetés. Zeke azt üzente, hogy ne izguljak, szombaton lesz valóban az 5. nap, de ő csak miattam bejön reggel, és megcsinálja majd a beültetést :)))) - olyan aranyos! Most ennek nagyon örülök, persze tudom, ehhez még az is kell, hogy legyen sok szép petesejtem, amik megtermékenyülnek, és utána szépen fejlődjenek az embriók - de ha ezzel minden rendben lesz, ami úgy kell legyen, akkor legalább ott lesz Zeke, és ő csinálja az egészet, ez olyan megnyugtató!!!

Holnap este ovitrelle, és hétvégén pedig lelkileg is felkészülés a leszívásra, amitől azért továbbra is félek kicsit....de a lényeg a sok szép petesejt, és majd a sok szép embrió ezekből - huh nagyon durva egyébként hogy ha minden jól megy, akkor egy hét múlva ilyenkor még minidg várok csak a beültetésre. Sosem volt még ugyebár öt napos transzferem, és ezért ez olyan furi is, hogy ennyi napot külön lesznek a picik, és csak utána kapom vissza őket, közben eltelik majd egy hét, de legalább kiderül kik a legerősebbek és legszebbek,és azokat teszik vissza, ezzel is növelve az esélyeinket. A nagy kérdés még minidg a hányat tegyünk vissza lesz, de erről még úgyis ki akarom kérdezni Zekét is, lehet hogy maradunk a kettőnél, bár ez eddig nem hozottt szerencsét, de most megint annyi minden újdonság van: kaparás, és hogy 5 napos visszaültetés lesz - szóval nem tudom bevállalható e a három?!? Na ezen még van időm dilemmázni, most inkább csak a következő lépésre koncetrálok, és imádkozom, hogy hétfőn minden redben menjen, és sok szép petesejtem legyen.

Köszönöm a hasznos infókat, és hogy drukkoltok nekünk

Nagyon köszi a hasznos infókat Lányok, akkor mostmár ebben legalább képen vagyok, hogy hétfőhöz képest az 5 napos embriót azt szombaton teszik vissza. Most már csak azon kell izgulnom, hogy szombaton bejöjjön Zeke, és megcsinálja ő a transzfert. Persze akkor sincs gáz, ha más csinálja majd, szerintem egyébként is a leszívásnál az igazán fontos hogy ki a doki, a beültetés, az nem akkora nagy kaland, hiszen csak fel kell nyomni a kis babókat, de azért örülnék, ha Zeke csinálná!

Holnap megy be a BMC-be egy barátnőm pont Zekéhez, és megígérte, hogy ő majd megkérdezi nekem, hogy 5 napos beültetésnél, ha az szombat, akkor bejön e Zeke. Legalább holnap meg lesz ez az infóm, és akkor nem kell 7végén ezen rágódnom.

Még ma és holnap is reggel megy a sok szuri, aztán szombaton meg az ovitrellek, vasárnap meg semmi - igazi kis pihenőnap lesz :). Aztán a leszívás után meg jön megint az agolutin, és marad a clexane. De mindez olyan kis semmiség, ha sikerül!!!Bárcsak, bárcsak, bárcsak....