Végre itthon!
Nagyon hulla vagyok, de szerintem ez nem csoda. Tegnap éjjel fél12-kor mentem át a kórterembe, ahol egyébként egy kedves, fiatal csajszi volt még rajtam kívül, szegényt felébresztettük, ahogy becsörtettem a cuccokkal. Ez után megpróbáltam aludni, na persze 40 fok volt, égett a folyosón a nagyvillany, és az ajtót nem lehetett becsukni, szóval nem volt egyszerű - de valahogy azért el voltam, majd reggel fél6kor már jöttek vérnyomást mérni. Kicsit még dumáltunk a kórházban fekvő barátnőmmel - sőt nem is olyan kicsit, mivel még a vizitet is lecsúsztam emiatt, de kit érdekel. Ez után 8 felé lementem a zárójelentésemért, amit először közöltek, hogy nem adnak ki a Fülöp nélkül - de végül persze megcsinálták, és 9-f10 felé már jöttem is hazafelé, mindenki aranyos volt, és sok sikert kívánt. Jó túllenni rajta, és nagyon reménykedek, hogy legközelebb már kismamaként megyek a 2. IVIG-re.
Most próbálok pihenni, hiszen a holnapi nap sem lesz egyszerű, reggel fél8-ra megyek a BMC-be, ahol jó lenne, ha sok-sok szép petesejtet tudnának leszívni, és megtermékenyíteni.
Vicces, pont csütörtökön lesz a 4. házassági évfordulónk, és mondtam is a férjemnek, hogy én azt kérem ez alkalomból, hogy azok a kis embriók foganjanak meg (pont akkor kell majd telóznom a BMC-be), akikből majd meg is születnek a gyönyörű kisbabáink! Imádkozom, hogy így legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése