Kellemes telefon-csevej Fülöp proffal

Ma délután felhívtam Fülöpöt. Muszáj beszámolnom róla, mert komolyan mondom néha nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek ha vele beszélek - bár most valahogy egyértelműen inkább egy kandikamarában éreztem magam!

Szóval felveszi a telefont, kérdezem jókor hívom-e, mondja hogy remek az időpontot, mit szeretnék. Kérdezem, hogy mi a véleménye arról, hogy nem kell e esetleg szteroidot szednem a stimuláció alatt, meg mondom neki, hogy tegnap meg volt a kaparásom. Erre ő: ez fantasztikus! A kaparás nagyon jó, mert most a konferencián ők azt beszélték meg, hogy a gyulladás a legeslegjobb a lombik előtt, szóval ez remek. Majd kérdezi, hogy van e ismerősöm külföldön, mert ami nekem kell az a Humira. Ez sokkal jobb, mint a GSCF, vagy bármi, ez a nyerő immunglobulinnal párosítva. Mondom neki, hogy Doktor Úr, ha lenne is ismerősöm, nekem pár nap mulva már megy a stimulációm, szóval nem hiszem hogy ezalatt ezt be tudnám szerezni - inkább arról beszéljünk kell a szteroid vagy sem. De ő tovább nyomta a Humirát, hogy azt bizony itthon is adják reumás lábra, és hogy nem reumás e Anyukám lába?!?, és hogy, persze ő nem mondott nekem ilyet, de nem tudnám e beszerezni valahogy? Mondtam neki, hogy nem valószínű - erre meg elkezdett arról regélni, hogy jobb is, mert ha kiderülne, hogy ilyenekt ajánl akkor az oep a fejét venné, pedig ez a jövő, és hogy majd ő elintézi, hogy lehessen ezt itthon használni. Ez mind szuper, sőt fantasztikus - mondtam is neki, de nekem most kellene tudom, hogy mit szedjek és jó lenne a realitások talaján maradni, hacsak nem tud nekem ő szerezni ilyet pár nap alatt!! Ekkor egy újabb kitérő jött, hogy annyira örül, hogy most én hívom, és eszébe jutattam ezt az egészet, mert neki kellett volna írnia egy mailt egy amerikai profnak, mert megígérte, de elfelejtette, de én most eszébe jutattam, és ő nagyon szépen kér engem - bár tudja hogy ez pofátlanság, de hogy legyek kicsit a titkárnője - és holnap hívjam fel délelőtt, és mondjam neki, hogy írja meg ezt a mailt. Megígértem neki, hogy nem probléma, és hogy felhívom szívesen - majd azon kezdett aggódni, hogy nem tudja a mail címet, és hogy nem tudok e utána nézni a neten, de a nevét sem tudja pontosan "csak valami W-s, nem szimpla V-s, mint a Vilmos", majd ezen óriást nevetett/nevettünk. Ez után kicsit jött a szokásos lemez, hogy milyen szar itthon, és ő csak miattunk marad az országban, no meg talán a sote2 miatt, amire lehet hogy van mégis esély, hogy megkapja. Végül aztán sokadik rákérdezés után kibökte, hogy szteroid az semiképp sem kell nekem, mert a kaparás a tuti, és amellé nem akar adni szteroidot. Emélkeztettem rá, ha már beszéltünk, hogy 18-án jövök IVIG-re. Erre, mint aki nem is hallott róla: milyen 18-a? Mondtam neki, hogy akkor, miután hazajött Genfből, hétfő reggel. Na ezen röhögött, hogy tényleg olyan vagyok, mint a titkárnője, ha ilyen jól tudom az időbeosztását. Szóval ezen kis, néhol kabaréba illő csevej után, azzal tettük le a telót - vagyis szokás szerint tette ő rám a telót, hogy akkor holnap hívjam és figyelmeztessem :))). Végülis ez nekem kapóra jön, ha kell és kéri én minden nap felhívom valami miatt, ha emlegethetem neki azt is, hogy 18-án jövök az IVIGre :))) - de annyi biztos, hogy ha az ember jó pillanatában kapja el, akkor ilyen egy kellemes telefonbeszélgetés vele!