Boldog karácsonyt!

Mindenkinek nagyon boldog, békés karácsonyt!

:(

Köszönöm, hogy drukkoltatok és gondoltatok ránk, sajnos mindhiába. Nem sikerült most sem. Ez a 10.lombikunk volt, kerek forduló....ebből 5fagyasztott, 5friss stimuláció - rengeteg kudarc, vagy épp majdnem siker, 1 biokémiai terhesség, 1méhenkívüli terhesség de itt van 1 gyönyörű kisfiú!!!! 

Zeke mikor közölte a hírt kérdezte hogy akarunk-e tovább menni?! Mert ő már úgy sajnál minket, hogy ilyen fiatal szép pár vagyunk, és ennyit küzdünk, ennyi mindent szenvedünk el.... Bennünk egyenlőre fel sem merült a feladás gondolata. Hiszen még "csak" egy rendes lombik volt, mióta a tesóért küzdünk, és az majdnem sikerült is!!!! Szóval mondtuk neki, hogy januárban jövünk, menjen a long protokoll, a kaparás, és minden finomság, ahogy szokott, mert mi nagyon szeretnénk még egy gyereket! Nem tudom mit gondolhat rólunk.....kérdeztük, hogy ezt most miért mondja, szerinte nincs esély?! De mondta hogy van, hiszen megy ez nekünk, van rá élő bizonyítékunk is, csak inkább amiatt mondta, hogy hogyan bírjuk ezt az egészet.

Annyi biztos, hogy megterhelő lelkileg eléggé. Kb pont egy éve kezdtem el igazán újra foglalkozni ezzel, azóta sok minden történt. Volt egy hét amikor azt hittem soha többé nem kell ezen aggódni, amikor úgy éreztem minden szikla legördült rólam, amikor szárnyaltam, hogy Istinek tesója lesz, és minden álmunk beteljesedik, mert még egy babát kaptunk a JóIstentől. Aztán szertefoszlott minden, amikor kiderült, hogy ez nem fog összejönni, sőt nagy a baj......szeretném újra ezt a boldogságot érezni! És küzdünk tovább érte, hogy ez meg is valósulhasson, és tényleg legyen még egy kisbabánk. Nem tudnám feladni ezt még, nem tudnék hátradőlni hogy ennyi volt, hogyan is tehetném?!?! Mit mondanék akkor Istinek, hogy azért nincs testvéred mert feladtuk?!? Ezt nem tehetem, még biztosan nem, és remélem soha sem kell megtennem mert addigra sikerül! A mai vérvétel előtt kicsit borsózott a hátam a macerától ami akkor vár ránk ha nem sikerül...most itt vagyunk, és már nem így látom ezt, már várom, hogy csináljuk, hogy haladjunk, és hogy beteljesüljön ez az álmunk is! Persze most ki vagyok, nem tagadom, most sírok, és összetörtem.....de az éltet hogy megyünk tovább, az pedig, hogy mindeközben magamhoz ölelhetem Istit annyi erőt ad, és eszembe jutattja, hogy minden átsírt perc, és harc megéri.

Egy kis pihenőidőnk lesz is, szerintem elutazunk valahova hárman, most úgy érzem ez nagyon jót tenne! És imádkozok, hogy jövőre már igenis négytagú családként, egy kisbabával bővülve ünnepelhessük a karácsonyt!!!!!!

 

Izgulás

Azt gondoltam talán mos nem fogok izgulni, de persze nagyon izgulok. Ez most valahogy más mint a múltkor...vicces, akkor azért izgultam szerintem annyira, mert feszült a mellem eléggé, és nagyon reménykedtem, hogy ez jót jelent, és sikerült. Aztán szépen pofára estem, hogy nem sikerült. Na most aztán semmit, de semmit nem érzek....nincs semmilyen tünetem, ami reményeket ébreszthetne bennem. Tudom persze, ez semmit nem jelent, ezt megtanultam a nyári eset után, de most emiatt aggódok. Egyre nehezebben bírom a napokat, jó lenne már ha szerda lenne, és valami csodaszép hírt mondana nekünk Zeke doki. Van egy barátnőm, aki szintén most szeretne már második babát - ő már nyáron mondogatta, hogy a legszuperebb az lenne, ha egyszerre lehetnénk terhesek. Nekik mondjuk könnyen jött az első baba is, és most derült ki, hogy a második is, Ő már terhes, most tudta meg! Olyan jó lenne becsatlakozni hozzá!!!!!!!!!!!! 

Tegnap este amúgy bevettem egy negyed adag pipolphent. Nem akartam feszülten aludni, tudom, hogy Fülöp prof szerint a stressz nagyon nagyon rosszat tesz, és emiatt inkább bevettem. 

Gondolkozom egy teszten holnap reggel....mondjuk nincs itthon, szóval még el kéne mennem venni is...persze van ennek előnye és hátránya is. Lehet hogy hülyeség lenne csinálni, hiszen nyáron sem mutatta ki, aztán meg terhes voltam....lehet inkább ki kéne bírni szerdáig, az a biztos. Mert ha kimutatná, hogy igen - akkor persze nagyon nagy boldogságban lennék, de nyilván magamat ismerve aggódnék a hcg érték miatt. Ha meg negatív lenne, akkor azon járna az agyam, hogy hátha mégis, hátha csak még korai a teszt..........na szóval hülyeség ez a tesztelés, lehet inkább ki is hagyom, és igyekszem türelmes lenni.

Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy drukkoltok nekünk, nagyon jól esik!!! Remélem szerdán hatalmas boldogságban egy csudajó hírrel jöhetek: hogy úton a kistesó! 

Két szépséges kisbabóca a pociban

Akkora dilemmában voltunk, hogy kettő vagy három embriót kérjünk-e ma vissza. Az utolsó pillanatog hezitáltunk, voltak érvek bőven mindkettő mellett. Végül az élet megoldotta, egy embriónk nem ébredt fel, így ébresztették a harmadikat is. Ez a kettő, akik felkeltek, viszont tökéletesek! És mindjárt kapom is vissza őket a pocimba, ahol jól befészkelődnek, és most tényleg megszületik belőlük majd a Kistesó - ezren vannak ma, szokásos hétfő, szóval még várakozunk. Ma itt van velem a férjem is, olyan jó, hogy el tudott jönni. Délutántól indul a pihenés, és a nyugalom, hogy tökéletes környezetet biztosítsunk a pinduroknak. Imádkozom hogy sikerüljön, és újra kismama legyek karácsonyra!

Pharmafutár

Az a cég egyszerűen csúcsszuper! Itt tényleg a betegekért vannak, és meg van a manapság oly ritka, őszinte segîtőszándék. 

Már írtam ugye, hogy szereznem kellene agolutint. Tegnap bent volt a férjem a BMCben papírokat aláírni, és kérte az asszisztenst hogy kérdezze meg Zeke dokit jött-e agolutin, ha nem, akkor meg írjon egy receptet mert behozatjuk Pharmafutárral. Erre közölték hogy nincs, és adtak neki egy Prolutex receptet. Megfigyeltem, most próbálja ezt nyomni Zeke. De miért?!? Sokkal-sokkal drágább mint az agolutin, és még hatóanyag is kevesebb van benne. De amúgy nincs is ezzel baj, nyomha csak, de nekem bevált az agolutin, akkor minek cserélni?! És rendben hogy nincs neki most, tőle nem tudok venni, de miért nem lehet felírni? Teljes elkeseredve hívtam a Pharmafutárt, és ott annyira kedvesek és segítőkészek voltak, hogy mondták menjek be, emlékeznek rám még három évvel ezelőttről (amikor Istivel terhes voltam) és adnak nekem, receptet meg majd vigyek valamikor utólag. Úgy meglepődtem, hogy ilyen jószándékúak, komolyan olyan nagyon jól esett! Arról pedig már csak zárójelben teszek megjegyzést, hogy pontosan fele annyiba került náluk a gyógyszer! 

Lényeg, agolutin a zsebemben, hétfőn meg akkor is iratok egy receptet rá Zeke dokival.

Tegnap iszonyat fejfájásom lett az ivig miatt. Túl gyorsan ment le az egész. De kialudtam, ma már teljesen jól vagyok.

Igyekszem testileg, lelkileg is készülni a hétfői beültetésre, hogy minden tökéletesen elő legyen készítve a babócáknak!

Ivig

Itt fekszem és éppen csepeg. Nem panaszkodom, flottul megy itt minden, szinte már túlságosan is. Tudták hogy jövök, vártak, készítették az infúziót, és f11re be is kötötték, branül is elsőre bement. Na idáig minden sima ügy volt...itt viszont, hát... még csak a harmadik palacknál járok, de 6x kellett megállni, légteleníteni, mert leállt a csepegés és visszafolyt a vérem. Nem raktak, vagy nem jól rakták be a levegőztetőt. Aztán olyan gyorsaságra állították, hogy 10 perc alatt lefolyt egy palack...ha Fülöp prof ezt tudná! Ott több mint 1óra volt egy palack, sőt...az első 10perben csak 1-1 csepp ment, hogy figyelje az allergiás reakciókat!!! Mert ez egy veszélyes szer. Szerencsére jól bírtam, minden rendben ment, de azért kicsit jobban is odafigyelhetnének az tény. Ami a legidegesítőbb, hogy a sok bénázás miatt többször ki kellett önteni egy kis adagot, ami fellevegősödött. Mondtam is a nővérnek, hogy azok ott kemény tízezrek, amik lefolynak....az én értékes ivigem, aminek minden cseppje arany!!! Na nem panaszkodok, valahogy csak belémfolyik ez, és utána meg remélem elkezd szépen hatni!!! Hajrá ivig!

Felpörögtek a dolgok...

Nem volt időm írni múlt szerda óta. Szóval akkor 13mm-es tüszőt látott Zeke doki, mindkét oldalt. Azt mondta mehet a fagyi ebben a ciklusban, nem lesz akadálya. Így gyorsan leszerveztem az IVIGet. Már nem Bánhidy prof asszisztense intézi, hanem egy másik hölgy, de ő is nagyon kedves és segítőkész volt. Holnap megyek reggel 8ra!!!!! Remélem minden rendben lesz, kicsit izgulok persze....

Most meg megint itt ülök, és UHra várok. Be sem fejezem a postot, amíg nem tudom leírni hogy mit láttunk ma, mikor mi lesz. Szóval folyt.köv., ha kijöttem:)

Nos, 22 mm-es tüsző a bal petefészekben. Tökéletes! Zeke doki a biztonság kedvéért csináltatott egy vérvételt is, hogy lássa nem indult-e már el a peteérés, de még nem. Így ma este beadok 2 Pregnylt, az szerda reggelre szépen megrepeszti a tüszőt, és akkor jövő héten hétfőn megyek a beültetésre! Jaj de izgalmas!!! Hirtelen felpörögtek az események..... Valahonnan agolutint kell szereznem, mert nem volt Zeke dokinak, nekem meg már csak pár darabom van. Mondjuk lehet hogy kap majd hamarosan, de fel kell készülnöm arra az esetre is ha nem. Körbekérdezek hátha van valakinek felesleges.

Akkor holnap IVIG! Drukkoljatok, hogy minden simán menjen - és aztán meg, hogy kifejtse a jótékony hatását, és segítse a kis embriókat megtapadni. Olyan gyorsan itt vagyunk most megint, hogy jön a beültetés, alig kaptam észbe a múlt havi kudarc után. Remélem most sikerül, és egy csodásan szép hcg eredménnyel állok majd a karácsonyfa mellett! 

Holnap UH - remélem kirajzolódik a terv decemberre

Holnap elmegyek UH-ra Zeke dokihoz, illetve megbeszélni vele, hogy akkor most hogy is fognak alakulni a dolgok. Még csak 11. napon leszek, ami nálam ugye elég korai, mivel inkább 17-18 körül szokott lenni a peteérés, de tudom kell egy kb időtervet, ha IVIGet is akarok intézni. Remélem minden jól össze fog jönni, olyan nehéz ez a koordinálás, hogy minden időben legyen - de abban bízom, hogy Bánhidy proffal az IVIGnél megint simán fog menni minden. Azért holnap tutira hívom Őt is, ha tisztábban látok. 

Most visszaolvastam szinte az egész blogomat, hogy mikor mi hogyan alakult....érdekes...és persze próbálok belőle következtetéseket levonni, de hát tudom hogy ez szinte felesleges, mert ez az egész ennél sokkal kiszámíthatatlanabb....annyi bizonyos, hogy ilyen kombináció még nem volt, hogy FET és előtte közvetlenül IVIG. Meglátjuk...de jó lenne, ha sikerülne! Egyszer, az első Zeke dokis lombikunk után volt egy fagyasztott beültetés, ami végülis egész közel volt még az IVIGhez, amit Kiss Emese doktornő adott be nekem anno, amúgy érdekes, de kb pont ugyanígy decemberben volt. Az sajnos nem sikerült - de reménykedek hogy most fog! Tiszta hülyeség párhuzamokat vonni tudom, de az ember mindig kattog valamin. Ez persze nekem most tényleg nem jó, mert eddig a 3 long protokollos lombiknál történt csak valami: egyikből 25ös hcgig jutottam, tehát biokémiai, egyikből született Isti, és a legutóbbiból meg lett a méhenkívüli. Nagyon jó volt olvasni a múltkor, hogy olyan sokan írtátok, hogy fagyasztott beültetésből sikerült végül - ez olyan sok erőt ad! Azért lesz ez most más fagyasztott beültetés, mint eddig, mert most IVIG támogatást adunk neki, és ezt eddig még nem tettük, csak long protokollos lombikoknál....szóval bízom benne, hogy az esetemben az IVIG a "csodaszer", és ez majd segíteni fog. Azért nyilván nem akarom magam túlságosan beleélni sem, mert nem akarok nagyot koppani, és karácsonyra kikészülni. Három évvel ezelőtt amikor nem sikerült az a lombik karácsony előtt tudom hogy mennyire ki voltam, és megviselt az egész....de ez most semmiképp sem lesz így, akárhogy is alakul, mert itt van Isti!!!!Na persze a legcsodásabb ajándék kistesóval a pociban állni a karácsonyfa alatt lenne..........

IVIG vs Lipid

Most, hogy nem sikerült ez a lombik sem rengetegen tették fel nekem a kérdést, mint, ahogy itt is tettétek azt páran, hogy vajon nem azért mert nem volt IVIG? Először bele sem akartam ebbe gondolni, nem akartam már változtatni a terven, ahogy azt egy előző bejegyzésemben olvashattátok is, de aztán csak nem hagyott nyugodnia kérdés. Egész hétvégén a netet bújton, olvastam és olvastam, amíg esténk már szinte összefolytak a betűk - és elég sok érdekes és hasznos dolgot találtam, ami rengeteg kérdést vetett fel bennem. Nagyon sok amerikai oldalon (mert hogy magyarul sajnos alig van anyag, és nem is nagyon érdemes keresgélni a témában) írják azt, hogy a lipid bizony nem feltétlenül megoldás mindenkinek. Egyrészt még nincs annyi tanulmány, adat ennek a sikerességével kapcsolatban, másrészt több helyen azt is említik, hogy a lipid kezelések leginkább a magas NK számot tudják kezelni és kordában tartani, de ha más immun eltérés is van, akkor ez bizony kevés lehet. Még jobban elbizonytalanodtam, így úgy döntöttem, hogy mielőtt elhatározom magam, hogy hogyan tovább csak felhívom Fülöp professzort, aki szerintem az egyetlen ember itthon, aki valamire méltó magyarázatot tud adni ezen kérdésekben, és igazán otthon van a témában. Természetesen féltem a hívástól, mert valahogy mindig olyan félelmetes vele beszélni - ne kérdezzétek miért de az. Régebben azt mondtam volna azért, mert kénye kedve szerint packázhat velünk, hiszen csak rajta múlik, hogy bead e immunkezelést vagy sem - de ez mára nem igaz, hiszen ezek a kezelések elérhetőek más helyeken is, de mégis, megmaradt ez a misztikus félelmetes tekintélye nálam. Lényeg, hogy nagy levegőt vettem és felhívtam. 

A beszélgetésünket két részre osztanám, az első fele az ami érdemi volt, és amikor nagyon kedves és segítőkész volt a Professzor. Elmondtam neki röviden a helyzetet, hogy igazából már kétszer próbálkoztunk lipiddel, igaz mindig fagyibabás esetekben, de sajnos nem sikerült - viszont IVIGgel van egy kisfiam, és a legutóbb is elindult belőle valami, csak sajnos rossz helyen. Azt mondta, hogy szinte bizonyos, hogy nekem kevés a lipid. Pont azokat mondta el, amiket végülis amerikai oldalakon már megtalálgattam - hogy volt mostanában egy Heidlbergi kongresszus, és ott arra jutottak, hogy magas NK-ra jó a lipid, de ha más immun eltérés is van, pl magas partner elleni reaktivitás, akkor kell az IVIG, mert azt csak az tudja blokkolni. Egy szó mint száz, ezek szerint próbálkozhatok itt lipdekkel, de nekem IVIG-re van szükségem a sikerhez - na persze ezt 100%-ban nem lehet kijelenteni, mert kevés a kutatás, de valószínűsíthető hogy így van. És kb eddig tartott a kedves aranyos telefonbeszélgetés. Ez után próbáltam rákérdezni a konkrét esetemre, hogy akkor most adassak-e be egy nulladik iviget a fagyis előtt, vagy mit csináljak - ekkor mintha kicserélték volna a telefon másik végén lévő Professzort, és elkezdett ingerülten kérdezgetni, hogy egyáltalán mi az, hogy nem vetélőként nekem van OEP finanszírozásom IVIGre, és hogy képzelem, hogy én dönthetem el, hogy fagyasztott vagy sima lombik előtt adatom be, meg hogy ő majd jól megakadályozza hogy én ezt csak úgy beadassam, mert ő ugyan nem adja be nekem stb....végül rámrakta a telefont régi jó szokásához híven. Nem kommetálom ezt, nem tudom miért váltott stílust ily hirtelen, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy Ő is megerősítette, hogy IVIG kell nekem és kész. Márpedig akármilyen stílusban is beszél néha, én még mindig nagyon adok a szavára, mert elképesztő szaktekintélynek tartom. Beadni úgysem Ő fogja ezt most, hanem majd Bánhidy professzor úr, megkímélve így magamat a gyomoridegtől.... Ami még szintén hasznos információ, hogy azt mondta, az IVIG hatása maximum 3 hónap (régebben fél évekről beszélt), és ez alatt is azért azt tudni kell, hogy csökken a hatás időről-időre. Ez fontos, mert ha ne adj Isten most nem sikerülne, akkor tudom kell, hogy a következő lombikra (ami friss lesz) még hatni fog-e. De ahogy most számolom, még hatnia kell. Persze felmerült az is, hogy miért nem csinálok akkor most frisset? De hát csak nem hagyok ott 3 csodaszép embriót?? Egyfelől anyagilag is sokkal kevésbé megterhelő a fagyisbabás, másfelől fizikailag is sokkal könnyebb mint egy long prtokollos stimuláció, harmadrészt lelkileg sem szeretnék továbblépni és csak úgy otthagyni ezt a három babót, azt nem tartanám helyesnek. Reménykedek, hogy ez most így sikerülni fog!!!! Az csodaszép lenne, és így kell lennie. Persze gondolom kell a továbbiakra is nyilván, hogy mi van ha nem sikerül, mert ez is benne van a pakliban. Annyi biztos, hogy akkor megyünk tovább, és majd attól függően, hogy időben hogy állunk határozunk majd az újabb ivigről, mert ez az egyetlen bizonytalansági tényező. Legalább elérhető az ivig, emiatt nem kell aggódni, már csak győzze az ember fizetni......... 

Szóval a döntés az, hogy most jövő héten elmegyek Zekéhez egy UH-ra, és ha mindent rendben talál, tehát mehet a FET ebben a hónapban, akkor intézem az IVIGet, és megadjuk ezt a támogatást is most a siker érdekében. Egész fellelkesültem, és újra tudok hinni a dologban - ami olyan jó érzés, mert eléggé elkeseredtem a legutóbbi kudarc után. Amit még kiemelt Fülöp prof, hogy nagyon fontos a nyugalom, szóval szedjem a pipolphent, mert az idegeskedés mindent tönkre tehet - ez neki régi vesszőparipája, és ha nem is olyan mértékben ahogy ő azt előírná, de lehet hogy majd most ebben is újra megfogadom a tanácsát. Még egy kicsi bizonytalanság van bennem amiatt hogy ez most fagyasztott transzfer, de ennek a statisztikáit nézve szinte ugyanolyan jó a sikerességi arány mint a frissnél, és sok helyen külön kiemelik, hogy plusz előny, hogy a saját ciklusba van ez beleépítve, nincs nagy hormonterhelés. És emellett szól az előbb már felsorolt összes érvem is, szóval nem szabadna bizonytalankodnom, ez a helyes döntés. Talán csak amiatt van bennem ez, hogy Isti egy friss lombikból sikerült....de ki tudja, majd ha tesója egy fagyibabásból lesz, akkor már másképp látom, meg itt még van esély a spontán próbálkozásra is, amit szintén nem szabad azért figyelmen kívül hagyni. Ilyen kombinációt még nem csináltunk, így tényleg itt az ideje hogy kipróbáljuk - másképp ezen dolgokat tudva már nem is szeretnék nekimenni ennek a beültetésnek, mert nem látnám benne az esélyt, akkor meg minek. Így viszont, IVIGgel, hiszek benne, hogy sikerülni fog, és nyugodt vagyok, hogy minden esélyt megadtuk, mindent megtettünk!!!

Szóval hajrá hajrá kistesó -  remélem ebben a ciklusban végre tényleg a pocimba költözöl!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Isti beszél és beszél

Isti hirtelen nagyon elkezdett beszélni! Eddig is csomó szót mondott, de mostmár kis mondatokat kreál: (R)upi alszik. Papa,add ide! Mama iszik. (R)upi gyere. (R)upi sétál. (M)icky elbújt. Auto,itt van......

De ami még durvább hogy az elmúlt napokban azt vettem észre, hogy rengeteg olyan szót mond, amit direktbe nem is tanítottam neki. Eddig tanultunk egy-egy szót minden nap könyvekből, pl elefánt, szivárvány,stb és másnap azokat mondogatta, gyakorolota. De most olyan mintha mindent tudna, mindennek mondja a nevét! Pedig nem mondogattuk el előtte sokazor vagy ilyesmi, mintha a tudatalattijából most felszínre tört volna minden amit eddig hallott, nem ismételgetett, de mégis elraktározott! Elképesztően érdekes folyamat ez!! És izgalmas, na és persze néha nagyon vicces:)))-úgy élvezem!

IVIG, LIPID, fagyasztott vagy friss embriók - mit hogyan csináljunk legközelebb?

Többen kérdeztétek, hogy lehetséges, hogy most azért nem sikerült mert nem kaptam IVIG-et? Nos ez bizony az én fejemben is megfordult, elhihetitek. Sőt, folyamatosan ezen rágódok. Kaptam ugyan lipid kezelést most is, de lehet hogy az nem elég, vagy nem elég jó?! Pedig mindenhol azt olvasni, hogy az IVIGgel teljesen egyenértékű ez, szóval lehet hogy a fagyibabák miatt? Vagy lehet hogy csak ez most egy ilyen hónap volt, hogy nem sikerül és kész? Olyan nehéz nem agyalni ezeken. Mert persze a következőt szeretném jól csinálni, jobban, vagyis úgy hogy sikerüljön. Persze tudom, ez nem csak rajtam múlik, de szeretnék mindent megtenni. Azt sem tudom kellene e most megint lipid, vagy még hat amit most kaptam?! Ez ügyben azt hiszem felhívom Fülöp professzort. A férjemmel mindenesetre azt beszéltük meg, hogy megcsináljuk most ezt a fagyibabásat lipiddel ha azt mondja Fülöp prof ismét, de IVIGet nem használunk el. Ha ne adj Isten nem sikerülne, de reméljük, hogy fog, akkor januárban megint nekimegyünk egy friss stimulációnak, és akkor IVIGezünk. Ez már fizetős lesz....persze a fagyasztottas lombikok is azok, de az "csak" 100.000, - Ft. A friss kör ennél jóval több lenne, kb 250.000, - Ft, plusz gyógyszerek, amik szintén 150.000-200.000, - Ft. Emiatt egyszerűen nem tudjuk bekockáztatni, hogy most használjunk egy IVIGet a fagyasztottra, mert ha nem sikerül az, akkor a frissnél még azt is kifizetni, na az szinte lehetetlen.... arról meg nem is beszélve, hogy terhesen is kell kapjak még IVIGet. Szóval nem tudom mi a gond, miért nem sikerült?! Tudom, hogy felesleges találgatni, és rágódni is rajta, de a legközelebb miatt mégis muszáj! Én hiszek a lipidben is, hiszen annyi embernek sikerült azzal, akiknek ugyanez az immun gondja volt, szóval nehéz elképzelni, hogy az lenne a hiba, de aztán lehet.....Annyi persze tény, hogy Isti friss lombikból és IVIGgel fogant...és nyáron is egy ilyen kombinációból indult el a terhességem (csak sajnos méhen kívül...), szóval ezek miatt ebben hiszek a legjobban, ez nem titok - de azért igenis bízok a fagyibabákban és a lipidben is, mert a számokat és tényeket nézve ezzel  majdnem ugyanolyan esélyem  kellene hogy legyen. Jövő hét elején felhívom Fülöp professzort, addig meg olvasgatok kicsit a témában. Most pedig jöjjön meg de mihamarabb, hogy indulhasson az új lehetőség!

Kutatások, reméljük hamarosan napi gyakorlat!

• Egy kis érdekesség, reméljük hamarosan a gyakorlatban is így lesz, ahogy erről most több cikkben is beszámoltak az interneten:
• A mesterséges megtermékenyítések világszinten eddig 34-35 százalékos sikeressége az 50 százalékot is elérheti, amennyiben a gyakorlatban is alkalmazzák a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) kidolgozott új módszert.

  
  Minderről Bódis József, a PTE rektora beszélt újságírók előtt kedden egy most befejeződő, 755 millió forintos uniós finanszírozású kutatási projekt záró rendezvényét követően a Szentágothai János Kutatóközpontban.
  Beszámolt arról, hogy a mesterséges megtermékenyítés sikerességét megalapozó tápoldattal kapcsolatos kutatásokat több mint két esztendőn keresztül folytatták, a projekt végén pedig világszinten is áttörést jelentő szabadalmakat jelentettek be a kutatást végző szakemberek.
  Kitért arra, hogy a mesterséges megtermékenyítés sikerességi aránya ma világszinten 34-35 százalékos, azaz száz, a programban résztvevő nő valamivel több mint harmada jut el a szülésig. A lombikbébi-programokban ugyan szinte minden pácienstől képesek egészséges petesejtet nyerni, tudnak létrehozni embriót, ám a beültetéseket követő napokban ezek kétharmada nem lesz életképes - tette hozzá.
  A pécsi kutatások azt érintették, hogy a nem életképes embriók milyen okok miatt képtelenek az életben maradásra. Többek között hormonális elváltozásokat, anyagcserezavarokat, sejtalaki, genetikai eltéréseket vizsgáltak az egy cseppnyi tápoldatokban, amelyekben beültetés előtt a petesejt, illetve az embrió fejlődik.
  

  
  

  "Találtunk egy olyan fehérjét az embriót körülvevő tápoldatban, amelynek magas aránya mindenképpen sikertelenségre utal, magyarán: jelentős mennyiségben való kimutathatósága esetén feleslegessé válik az embrió visszaültetése" - mondta a rektor. Az új pécsi felfedezésnek köszönhetően Bódis József szerint a lombikbébi-program sikerességi arány meghaladhatja 50 százalékot a későbbiekben.
  
  
  A rektor hozzátette: egyelőre még nem lehet megmondani, hogy a fehérje magas arányát kimutató technikai háttér mikor lesz ott a lombikbébi-programmal foglalkozó intézményekben, de utalt arra, hogy a következő hónapokban partnereket keresnek a felfedezés gyakorlati alkalmazásához.
  Bódis József kitért arra, hogy a projekt eredményei közé tartozik, hogy tíz szabadalmi bejelentést nyújtottak be Magyarországon, Európában és az Egyesült Államokban. Az egyik értelmében már a beültetést megelőzően meg tudják állapítani a születendő gyermek nemét, ami nemhez kötődő örökölhető, súlyos betegségek szempontjából fontos.
  (MTI)

:(

Nem sikerült:(.....talán azért vagyok a legcsalódottabb, mert valahogy most kicsit úgy éreztem, hogy sikerülni fog....hiába, hülye megérzések, mikor tanulom már meg, hogy nem lehet ezekre hallgatni?!?! 

Ami bíztat, és előre visz, hogy nincs szünet, ha megjött, rögtön csináljuk a következő ciklusban a következőt! Talán még karácsonyra kaphatunk egy kistesót ajándékba! Ha nem ezt tartanám szem előtt, akkor biztosan összetörnék....azért annyira jó, hogy egy ilyen borzalmas élmény után,mint amikor közlik a rossz hírt, hazajövök és megölelgethet az én kicsi fiam! Mekkora ajándék, hogy Ő van nekünk!!! Ő ad erőt, hiszen Ő az élő bizonyíték, hogy ki kell tartani, sikerülni fog, ahogy Ő is lett nekünk, és remélem a JóIsten megadja mégegyszer nekünk ezt a csodát!

Most mindenesetre kicsit kibőgöm magam, amíg alszik....

Érzések

Hogy mit érzek? Érzek-e valamit? Nos, passz. Persze folyton érzek valamit, folyton nézem a mellem, hogy feszül-e, a hasam hogy szurkál-e....de őszintén, tudjuk, hogy ha az ember érzi is ezeket a dolgokat,az még mindig jelenthet jót vagy rosszat is, mert menstruáció előjelei kb ugyanezek lennének. Annyi tény, hogy a multkor nem éreztem semmit, de semmit - pedig terhes lettem, igaz méhenkívül. Most ehhez képest több dolgot érzek, de nem merek következtetni! Ha épp érzek is mellfeszülést, mert ma itt bevallom talán érzek...elhesegetem a dolgot, mert úgy félek, hogy mi van ha ez semmit nem jelent? Vagy csak a sok progitól van? Vajon holnap is érezni fogom-e? Hülyeség az egész! Egy dolog biztos, és mint sajnos saját tapasztalatból tudjuk, még az sem jelent mindig 9hónap csodát, a magas hcg csütin. Kérem, szépen kérem a JóIstent hogy adjon nekünk most egy kistesót!!!

Istit tegnap levittem a dokihoz mert köhögött kicsit, erre közölték, hogy tüdőgyuszi. Most antibiot kap, és szobafogság. Szerencsére a kedve jó, eszik, iszik, szóval a köhögésen kívül nem mondaná rá az ember hogy beteg, ezért lepett meg úgy a diagnózis. Remélem gyorsan meggyógyul, holnap megyek vissza kontrollra vele. 

Most, hogy kettesben ilyen sok időt töltök vele itthon, bezárva, úgy élvezem, hogy beszélgetünk szinte, igazi kis társ, már nem egy kisbaba akit csak el kell látni, hanem megnevetett,stb...persze nyilván a kisbabák is megnevetettnek, de ez már másfajta dolog....együtt ülünk le ebédelni, ugyanazt esszük, szóval hihetetlen! 

Amúgy minden éjjel azzal álmodok, hogy sikerült, és terhes vagyok megint! Úgy bízok benne hogy így lesz, és csütörtökre csodás napunk lesz: Isti meggyógyul, a férjem este hazajön Németországból, és én egy csodás örömhírtel fogadhatom, hogy újra apuka lesz! 

20 hónapos:)

Ma 20 hónapos Isti! Mekkora nagylegény! És elképesztően okos, minden nap tanul újat. Most egyértelműen napról napra kijelenthetjük hogy többet beszél. Nagyon szereti a könyveket, hozza oda őket, a kedvenc a Böngésző. Lassan minden szót megtanul belőle. A legkedvesebb programja, hogy odaül szorosan mellém a kanapéra, hoz egy könyvet, nekem mutatni kell és ő mondja, vagy én mondom és ő mutatja a szavakat. Ha valamit nem tud, akkor kérdezi, hogy ez-ez?? És másnapra már tudja is, mert ragad rá minden. 

Ami nagyon cuki,ahogy kapcsolja az embereket, eddig családtagoknál volt így, de mostmár barátokra is igaz, például mondja a barátnőm kislánya nevét és utána rögtön a barátnőmét, stb. 

Néha kezd ilyen kis mondatkákat mondani, hogy (R)upi gyere ide! (R)upi add ide!, Itt van., Iszi üres., ...

Hihetetlen hogy mindent csinál, kiveszi a fiókbol a kanalat, előveszi a joghurtot majd odateszi az etetőszékre, és közeli hogy "kiszállsz", ez nála a beszáll is, és utána eszi. Azt is egyre ügyesebben csinálja egymaga, egész jól kanalaz. Amúgy magával az evésével nem vagyok annyira elégedett, sokszor nem eszik mostanság rendesen, ami nekem új dolog, mert ő nagyon jó evő volt mindig. Szóval ez ügyben néha küzdünk... de mindig kell valami kihívás:)!

Amit még nagyon szeret az a gyurma. Vannak reggelek, hogy még pizsamában az első dolga a gyurmás fiók előtt állni és 66 milliószor elmondani, hogy GYUMA-GYUMA-GYUMMMA....talán azért van oda így érte mert ezt nem lehet mindig játszani?! Mindenesetre néha az őrületbe kerget vele, persze alapvetően nagyon aranyosan eljátszik, csak hát figyelni kell, hogy ne az egész lakás legyen tiszta gyurma. Most az etetőszékben szoktunk ezzel játszani, de karácsonyra kap kisasztalt&széket, és akkor majd ott fogunk! 

Méreteket tekintve: 10kg és 82,5cm. 

Szerencsére egyenlőre nem kaptuk el a fosós/hányósat, "Papa" mára pedig jobban lett. Fertőtlenítettünk mindent, szellőztettünk, és külön is aludtunk. Mostmár jó lenne megúszni! Kis hányingerem és kajaundorom mondjuk van tegnap délután óta, de milyen jó lenne, ha ez egy kis bentlakó miatt lenne!!! Isti sajnos viszont köhög. Utálom a köhögést, olyan nehéz megszabadulni tőle...el kéne vinnem sószobába, arról olyan jókat mondanak. De ezt leszámítva jókedvű, és semmi más baja, hála az Égnek! Gyógyuljon is meg gyorsan!

Betegségek....csak el ne kapjuk!

Jaj, nagyon félek, mert mindenki beteg körülöttem. Családban és barátok között is, akikkel a 7végén taliztunk tombol a fosós/hányós vírus. Sajnos ma a férjem is kidőlt. Erre most nagyon nagyon nincs szükségem, hogy elkapjam. És Istinek sincs. Isti meg elkezdett köhögni, tuti megfázott kicsit. Én még jól vagyok, és remélem maradok is, mert most ez kell a két kisbabónak odabent. Nem kaphatok el semmit!!! Jól leszek, és jó, biztos helyet adok nekik, hiszen már eltelt 2nap mióta itt vannak - és a blasztobabyknél ilyenkor már beágyazódás van!!!!

Két szépséges felébredt kisbabóca:)

Köszi a drukkolást Mindenkinek. Jó hírekkel jövök, mindkét embrió felébredt, és csodaszépek:). Mostmár "csak" az a dolgom, hogy jól megtapasszam őket idebent. Hajrá-hajrá Kicsikék, szépen fúrjátok be magatokat!!!! Remélem belőlük lesz a kistesó(k), olyan jó lenne!!!!

Holnap beülti :)))

Hihetetlen, hogy mennyire nincs időm mostanában írni! Na de majd most változatok ezen, ugyanis holnaptól igyekszem magam kicsit pihibe tenni, mert visszakapom a fagyibabákat, pontosabban kettőt közülük. Remélem minden rendben lesz!!!! Múlt hét kedden szép, 20mm-es domináns tüszőt látott Zeke doki, az volt a 18. napom. Mivel a nyálkahártya is már nagyon jó volt, 11B, ezért még kedd este beadatott 2 db Pregnylt, így szépen megrepedt csütörtökre a kis tüszőm. Persze mondanom sem kell próbálkoztunk azért a spontánnal is, hátha épp abból lesz a kistesó - érdekes, lehet hogy ezt sosem tudjuk meg?! Holnap pedig megyek 10-re a BMCbe, és ha minden jól megy 2 szép babácskát kapok vissza, 5. napon. Most 5 fagyasztott babánk van, akik úgy vannak lefagyasztva, hogy 2-2-1. Azt mondta Zeke doki, hogy most kettőt engednek fel, és ha minden rendben, akkor azokat kapom is vissza. Ha ne adj Isten baj lenne az egyikkel, akkor hozzáengedik az egy külön fagyasztottat is. Én most bizakodó vagyok, remélem minden rendben lesz, és holnap két csodaszép kisbaba lesz a pocimban, akik maradnak is 9 hónapra. Persze aztán jön a várakozás, a napok számlálása a vérvételig....de valahogy most pozitív vagyok az egésszel kapcsolatban, annyira örülök már annak is, hogy legalább csinálhatjuk, van újra esély, és reménykedem, hogy sikerül is. Ezek nagyon erős kis embriók szerintem, hiszen a leszívásuk előtt kaptam meg az IVIGet még tavasszal, így talán az is hatott rájuk. Mondanom sem kell, megint olyan rosszul jön ki időben a dolog, mert István pont holnap sem tud velem jönni munka miatt - mondjuk ez még nem olyan rossz, de jövő héten meg elutazik külföldre, és egyedül leszek, ami nem jó lelkileg sem az utolsó napokra a vérvétel előttig pont (szerencse, hogy teljesen egyedül mégsem leszek azért, mert itt lesz velem az én Istim), meg az injekció beadásra sem, bár azt az egyik kedves barátnőm bevállalta, aki nem is lakik messze, mert az agolutint nem tudom magamnak szúrni, meg hát hogy mindent akkor egyedül kell csinálnom, nem tudok annyit pihenni. Nagyon hiszek benne, hogy sok múlik a pozitív hozzáálláson, Isti is akkor fogant meg, amikor kicsit megpróbáltam nem folyton csak aggódni - szóval sikerülni fog, ezért imádkozok, és erre kérem a JóIstent, hogy költözzön be a kistesó a pocakomba végre!

A mai nap

A mai nap furcsa, hogy kinek épp mit tartogat és vajon miért?!? Bár, mint tudjuk, a miértekre nincs mindig válasz....de legalább annyi látszik, hogy vannak itt jó dolgok is a rosszak mellett! Miről is írok itt most, nos a barátnőim közül ma sokak jártak nőgyógyásznál valamilyen formában:

-egyikőjük épp most szüli második kisfiát

-másiknak mai ctg után mondták, hogy ha ma nem indul el a baba, akkor holnap indítják

-egyik ma 6+5napos kismama, és ma hallották először a kicsi szívhangját (kis ijedelem után, mert múlt héten még azt mondták neki, hogy lehet nincs rendben valami)

-másiknak, aki szintén 7hetes kismama a keddi szívhangos ultrahang után ma hajnalban erős görcsei lettek és vérzik...volt dokinál, hála Istennek a baba jól van, kapott progeszteront és szigorú fekvést írtak elő neki, az orvos bizakodó volt nagyon

- másiknak a hét elején megállapították, hogy nem él az embrió, nincs szívhang, 8hetes, most csinálják a kaparást

És itt vagyok én, én is itt ülök Zeke dokinál. Rengetegen vannak. Ma vagyok a 14.napon, ultrahangra várok, hogy megnézzük hogy áll a ciklus. Nem szoktam emiatt különösebben izgulni, de most izgulok. A multkori ciszta, 46napos ciklus...., nagyon szeretném, ha most minden rendben menne, hiszen akkor jöhetnének a kis fagyibabák! Szeretnék újra kismama lenni mihamarabb!!!!

Zeke doki nagyon jófej volt! Ahogy visszaért a műtőből be is hívott. Nagyon ki volt, hogy mennyi ember van, és hogy egyedül van rájuk. Miután végeztünk megkért hozzak neki egy kávét, mert nincs idejük semmire:).

A peteérést tekintve, jobb oldalon lesz a domináns tüsző, 13mm-es jelenleg. Szóval kedden újra jövök, Zeke szerint jövő hét szerda-csüti körül lesz a peteérés. Ez sem egy rövid ciklus ezek szerint...miért van ez, különösen hogy a ciklus elején nézett hormonjaim mind rendben vannak?!? Na mind1 is, lényeg, hogy lesz peteérés, alakul szépen, kedden pedig okosabbak leszünk. 

Szülinap

Holnap itt a szülinapom. Sokáig de utáltam ezt, csak azon járt az agyam, hogy megint elment egy év, megint nem sikerült, .... most akárhogy is alakult az elmúlt évem, erre így már soha nem fogok gondolni, hála Istinek! Egyfelől hihetetlen, és csodálatos hogy van egy ilyen szép és okos kisfiam, akit elmondhatatlanul szeretek, és aki annyira boldoggá teszi a napjainkat! Másfelől persze ilyenkor azért eszembe jut, hogy ezt nem így terveztem, mostanra szerettem volna kismama lenni újra, pociban a kistesóval..... de akárhogy is alakult, boldog lesz a szülinap, mert reggel Istivel ébredünk:), akit még mindig napról napra jobban és jobban szeretek...hova lehet ezt még fokozni:). 

Most nagyon sok kisbaba született a baráti társaságban, és ahogy a kezembe vettem őket, annyira elképesztő érzés volt, különösen abba belegondolni, hogy Isti is nemrég ekkorka volt, egy kis pillekönnyű kismanó. Remélem átélhetem legalább mégegyszer azt a csodás érzést, amit egy ilyen Kicsike mellett érez az ember! És remélem minél hamarabb... De addig is élvezem a perceket a kis családommal, ki tudja, talán jövő jövőre ilyenkor már négyesben ünneplünk?! Azt kívánom, hogy így legyen!!!!

Megjött!!!

Végre,végre ma megjött! Na ennek sem örültem már rég, de mostmár, így 46nap utan, ez megkönnyebbülés. És remélem ebben a ciklusban mostmár semmi akadály nem gördül majd az utunkba, sőt:))). Első lépés: kedden, 3.napos hormonvérvétel....

Ciszta volt-Nincs!!!:)

Eltűnt! Pedig még nem is menstruáltam, de látszik az UH-n, hogy volt ovuláció, és eltűnt-eltünt-eltűnt az a fránya ciszta!!! Nagyon örülök:)). Zeke doki szerint max 1héten belül meg fog jönni, és majd leközelebb az új ciklus 13.napján megyek hozzá. 

Ezer éve

Ezer éve nem írtam....de valahogy olyan sűrű, programokkal teli volt most minden. 

Voltunk Olaszországba, elkísértük Papát Istikével, mert kis munkája volt arra. Útba ejtettük Velencét is, ami még mindig csoda-csoda szép, és fantasztikus hangulatú hely. Összeségében nehéz megállapítani, hogy Istivel tavaly ilyenkor mikor Ausztriában voltunk volt-e könnyebb utazni, vagy most - egy biztos, most nagyon élvezte a dolgokat, és ezt jó volt látni!

Ami tavalyhoz képest előnyösebb:

- tényleg élvez mindent, sok új szót is tanult, például hajó-hajó az új sláger Velence miatt

- mondja amit szeretne: ebi, hinta, kiszállsz, cucc (ez a cumi), keksz, iszi, alma, tejcsi....ez persze néha nehéz is, mert elkezdi hajtogatni hogy ebi-ebi és nehéz megértetni vele, hogy még egy 10perc es hozzák

- mindent eszik, már külön rendeltem neki többször is amikor étteremben voltunk, nem is csak az enyémből evett

- tök jól bírja ha este kicsit később fektetjük, élvezi akkor is, hogy még program van

Ami nehezebb:

- az önálló akarat, és azt hiszem ezzel mindent leírtam....tavaly még magamra kötöttem, és aludt rajtam amíg mi várostnéztünk, stb....persze babakocsiban most is remekül alszik délután egy két órát, amit ki is használtunk, de azért ha ébren van, akkor úgy kell alakítani, hogy ő is futkoshasson, és élvezze a dolgokat , különben indul a hiszti- jól is van ez így

- étterembe menni, különösen Olaszországba, ami nem épp gyerekbarát sok szempontból, mint Ausztria, pl Velencében volt olyan hely, ahol egy az egyben közölték, hogy babakocsival és gyerekkel nem tudnak asztalt adni!

Annyira aranyos korszak ez, amikor minden nap tanul egy-két új szót Isti. Nagyon cuki kis babanyelv, vagyis ez már majdnem felnőtt nyelv, csak még sok szót nem teljesen jól mond, de pont ez benne a tündéri! Azt nem tudom, hogy ilyenkor nem rossz-e ha mi is pl elkezdjük a cumit cuccnak hívni, stb...vagy nekünk mindig helyesen kellene-e mondani?! De most ez a mi külön kis nyelvezetünk, családi nyelv, és úgy élvezzük.

Hétfőn megyek Zeke dokihoz. Nem jött meg azóta, most nagyon úgy éreztem hogy megfog, de nem...már 33.napon vagyok, szerintem a ciszta kicsit megkutyult mindent. Kíváncsi vagyok a hétfői uh-ra. Azon sok múlik, illetve azon is, hogy mikor jön meg és akkor eldől hogy mikor, hogyan tovább. Az immunkezeléseim hatása sajnos szerintem már múlóban, így egy lipidet tuti beadatok a fagyasztott beültetések előtt majd. 

1,5 éves Isti!

Tegnap volt másfél éves az én nagyfiam:). Úgy elrepült ez az idő! És olyan nagyon boldog volt minden perc amit Vele tölthettünk:)))). 

....kg

....cm 

(ezt jövő héten a védőnő után beírom)

12 foga van, és épp kibúvóban még 4db

Rengeteget beszél, szinte mindent próbál elismételni, egyedül csúszdázik, Rupit sétáltatja pórázon, mindent megért, jókedvű kis huncut, néha kicsit akaratos, már haladunk a mindent egyedül akar csinálni korszakba, rengeteget nevetünk vele, igazi kis boldogság! Eddig nem volt, de görögországi utazásunk óta lett kis alvóállata, Pluto kutya. Párszor már sikerült wc-be pisilni az esti fürdés előtt, nem erőltetem ezt még, de azért szoktatgatjuk lassanként. Rengeteget mesélhetnék, annyi minden újdonság van minden nap!

A hcgm is rendeződött, nem hittem volna hogy valaha örömmel írom majd le, hogy elértük a 0-s értéket. Most a lakásba visszaköltözés, rendezkedés olyan jól leköt, és elterelte minden figyelmem erről, hogy lelkileg is sokkal jobban vagyok. Persze gondolok erre még mindig, különösen, hogy két barátnőm is van, akivel együtt lettünk volna terhesek, és amikor mesélnek akkor estembe jut ez a rémálom, de mostmár előre nézek, és ez jó! Zeke doki szerint ha minden rendben van, tehát a ciklusom is szépen beáll, peteéréssel, akkor mehet a fagyibeülti, nem kell aggodni az MTX miatt, erről még egy tanulmányt is megmutatott. Egyenlőre még megnézzük van e peteérés,stb, szóval még úgyis idő.....de azért várom már, hogy jöjjön az a kistesó is, addig pedig kiélvezzük, hogy Isti van a központban kizárólag! Kis kiegészítés, most voltam Zeke dokinál, hogy megnézze hogy alakul a ciklus....sajnos van egy ciszta a jobb petefészekben, és persze nincs peteérés - most várunk, következő ciklusra reméljük eltűnik, és beindulnak a dolgok, és nem kell még ezzel is szenvednem....kicsit ez rosszul érint, eddig ezzel nem volt gond, és nagyon szar érzés, hogy most van...mondjuk úgyis vártunk volna, csak hát szeretnék rendben lenni végre!

Újra itthon:))))

Rég nem írtam utoljára...azóta voltunk hármasban nyaralni 4napot Horvátországban, ami szuper jól sikerült. Isti is nagyon élvezte, és persze mi is. Fürödtünk a tengerben sokat, volt gyerekmedence a szállóban, és egy csodás játszótér, ahol hihetetlen milyen csúszdákra és mászókákra ment fel az én nagyfiam! Esténként mindig elmentünk vacsorázni valahova, ezt is egész jól bírta Isti, a lényeg hogy mindig olyan helyet kellett választani, ahol Ő tud futkosni kicsit, és persze ha volt más gyerek is az volt a legjobb, velük nagyon jól szórakozott. Egyik nap olyan helyen voltunk strandolni, ahol nagyon sokan voltak - ez nem volt a legideálisabb, most itt először tapasztaltam meg azt az érzést, hogy nem tudom levenni 1 másodpercre sem a szemem Istiről. A fő ok nem is a sok ember volt, hanem, hogy már olyan gyorsan szalad, és az első 1-2 óra után bebátorodik, és tőlünk messzebbre is elmerészkedik. Ijesztő érzés komolyan, hogy kb a napszemüvegem nem törölhetem meg mert ki tudja hol van a következő pillanatban. Ekkor az a pár óra amikor délutáni alvás volt a babakocsiban maga volt a kikapcsolódás:). Nagyon jót tett ez a kis utazás hármunknak, igazán ránkfért, és remek kis nyárzáró volt!

Azóta mióta hazajöttünk pedig végre visszaköltöztünk a kis otthonunkba!!!!! Még sok a pakolni való, és még 1-2 hétig dolgoznak is itt körülöttünk, de olyan jó végre itt lenni!!!! Csodaszép lett minden, és egyszerűen fantasztikus az egész, bár néha zombinak érzem magam a pakolástól, de mégis nagy jó minden másodperc itthon. 

Hétfőn megyek kontroll hcgre. Szerdán megjött, kicsit hamarabb mint gondoltam, de ezt jó jelnek veszem. Már lesz Zeke doki is, így biztosan tudunk egyeztetni a továbbiakról is. Jó érzés végre most magam mögött tudni ezt a méhen kîvülis rémálmot (bízom benne hogy tényleg magam mögött hagytam), mert ezt nem tudnám más szóval illetni, testileg és lelkileg is egy igazi borzalom volt. Sohatöbbé ilyet nem akarok, mostmár remélem csak jó dolgok jönnek!

Már csak 33!

Már csak 33:)))-mostmár minden rendben lesz! Szeptember 1-én megyek még egy kontrollra, akkor már lesz Zeke doki is, addigra szépen bemegy 2 alá, legalábbis nagyon ajánlom! 

Az ember egy ilyen után mindent átértékel az biztos, és csak még hálásabb vagyok, hogy itt van Isti, aki annyira tündéri, ahogy egyre több szót mond, és átölel, és....őszintén megijesztett ez a helyzet, a végén már csak az járt a fejemben, hogy élni akarok egészségben a kisfiammal, és legyen már vége ennek a rémálomnak! 

Most elkezdem a vitaminfeltöltődést, indul a nagyüzemi folsavszedés, stb, hogy visszatöltsem a készleteimet! 

Szépen megy lefele...

Mai hcg 98:)))) - végre szépen ereszkedik!!! Jövő csütin lesz újabb kontroll, érdekes ezt írni, de reménykedem, hogy megközelítem a 0-as hcgt végre....annyi év után, amikor mindig terhes akartam lenni lenni, és jó magas hcgről álmodoztam, most pont az ellenkezőjének fogok örülni!

Az MTXet egész jól bírom, bár elég fáradt vagyok tőle, tegnap volt kis hányingerem is, de nem panaszkodom - hatalmas kő gördült le a szívemről ma, hogy végre használ!!!

Picit elindult lefele!

Hétvégén volt kis ijedelem. Vasárnap késő este kezdett görcsölni a hasam, hányingerem lett, eléggé szdnvedtem, és persze közben azon izgultam, hogy most kórházba kéne e menni, vagy sem, normális-e ez vagy sem..... Végül kicsit jobb lett kb 1óra után, lefeküdtem aludni. Reggelre elkezdtem vérezni, na de nem csak úgy alap szinten, hanem brutális erősséggel. Hívtam a BMCt csomószor, persze nem vették fel, végül már nem tudtam mit tenni, felhívtam Zeke dokit, pedig ugye szabin van. Először nem vette fel, majd kedves volt és visszahívott. Megnyugtatott, hogy ez jót is jelenthet, és ne aggódjak, minden maradjon az eredti terv szerint és szerdán menjek a hcg kontrollra. A vérzésem tényleg durván erős volt, mára talán enyhült kicsit. Most itt vagyok már a BMC-ben, várom az eredményt. Nem szoktam reklamálni, meg tudom, hogy sok a dolguk, de azért most szóltam, hogy a telefont néha napján azért felvehetnék, mert tényleg olyan rossz volt hogy nem értem el senkit!

...

Meglett az eredmény, picit csökkent! 146 lett! Szűcs doki mondta meg, úgy fogadott hogy sajnálja, de csökken, mondom nekem most ez a jóhír! Csinált alapos uh-t is, semmit nem látott. Pénteken még egy kontroll, ja és ma kaptam még egy MTXet. Még kell lejebb mennie péntekre, mert ez még nem volt elég meggyőző, de reménykedek hogy mostmár fog is lemenni, méghozzá nagyobb ütemben....nem nyugodtam meg teljesen, talán pénteken végre kicsit fellélegezhetek, ha folytatódik a csökkenés, de addig még nem, különösen, hogy Szűcs mondta, hogy sajnos van olyan hogy csökken, majd újra nő...meg hát amúgy is csökkenhetett volna jobban is(de nem vagyok telhetetlen)....de nekem nem ez lesz, mostmár lemegy szépen végre!!!!! Imádkozok, hogy mostmár tényleg rendeződjenek a dolgok - most pedig rohanok haza, hogy megölelgethessem Istit!

Még mindig :(

Köszönöm, hogy ennyien gondoltatok rám, nagyon jól esik. Sajnos nincsenek jó híreim, a hcgm nőtt. Ma 159 lett. Először nagyon megrémültem, még el is sírtam magam Zekénél, de mostmár kicsit megnyugodtam. Azt mondja el kell hinnem, hogy ez működni fog, ő ebben tuti biztos, szóval ne aggódjak, csak idő kell még. Olvastam sok honlapon, főleg amerikai oldalon is, hogy gyakran előfordul, hogy MTX után a 4.napon még feljebb megy a hcg, de aztán a 7.nap már elindul lefele. Ma kaptam még egy injekciót, és jövô szerdán hcg kontroll. Kisajtoltam egy ultrahangot Zekéből, de persze semmit nem látott, azon úgy tűnt minden oké. Nincs más esély, mint az MTX hiszen mivel uh-val nem lokalizálható a dolog, így nem is műthető. Nem tudok mit tenni, hiszek benne hogy ez csak megoldódik mostmár, nem tudom miért jutott most az a lap nekünk, hogy egy méhenkívüli terheséggel küzdjünk hetekig, de ezt az akadályt is túléljük, és ezen is túl leszünk valahogy, remélem mostmár tényleg napokon belül. Délelőtt még totál padlón voltam, most is vannak rossz pillanatok, de hála az Égnek, itt van Isti, ő felvidít, erőt és értelmet ad minden további küzdelemhez!

Isti

Itt vagyok a BMCben, várom a vérvételi eredményem. Írhatnék most arról, hogy hogy izgulok, vagy hogy mennyire nagyon szeretném, hogy mostmár minden rendben menjen! De ehelyett most inkább Istiről írok, az én kis drágámról, aki úgy nő, és már olyan nagyfiú, és aki hihetetlen boldogságot hoz minden napunkba. Mostanában kezd beszélni, egyre több szót mond, vagy próbál mondani:

Hinta

Papa

Mama

Rupi hívó fütyülést utánzó hang

Auto

Szia

Kaka (és mondja is ha bekakilt)

Kacsa

Ül, és mutatja is a kis ujjával Rupinak

Cici

Kuku (a kukucs helyett)

Anya

Emelett elképesztő, hogy szinte mindent megért, hozd ide a papucsot, dobd ki a szemetet, stb....a formabedobós játékban is egyre ügyesebb, egyedül mászik fel és csúszik le a csuszdán....a legcukibb mindebben, hogy nagyon élvezi, amikor dícséretet kap mindezekért, olyan büszkén gyűjti be ezeket! Az biztos, hogy nagyon fontos neki a figyelem, ha megkapja akkor nagyon boldog, produkálja magát a legkülönféleképpen, direkt szórakoztat minket, figyeli hogy nevetünk e rajta, ha igen, akkor folytatja és velünk nevet, röhög - ilyenkor annyira édes, hogy legszívesebben megzabálnám! Persze ha valamit csinálni kell, főzés/takarítás...akkor egy darabig le lehet kötni mondjuk edénypakolással, sepregetéssel, de utána megelégeli ezt a helyzetet és jön a lábon lógás, nyüszítés....igazából ilyenkor is nagyon aranyos, persze nem könnyű néha. Ezekben az esetekben Rupi nagy segítség, ő szuperül le tudja foglalni Istit, játszanak egy palackkal, labdával. 

Mostanában nő Isti lába is mint a gomba. Nyár elejét 19-es szandival indította, most 21-esnél járunk. Olyan sok-sok mindent tudnék írni, minden nap van valami kis meglepetés amit tartogat nekünk. Tavaly nyáron úgy éreztem az a legcukibb korszak, mert micsoda fejlődésen megy át, ahogy forog, nevet, kezd enni, és mindeközben egy édes kisbaba. Most is írhatnám ugyanezt, csak mostmár nem kisbaba, hanem totyogós kisfiú. Szóval rájöttem, hogy minden korszak csoda, minden nagyon jó, és szuper megélni Vele mindezt. 

Lassan kész lesz az eredményem...azért van bennem egyfajta gyomorgörcs...

Hcg 88 - majdnem biztos hogy méhenkívüli

Elhiszitek?!? Még emelkedett is, nemhogy lecsökkent volna! Hogy lehet, hogy a rosszak közül is az egyik legrosszabb történik? Már arra nem is merek visszagondolni, hogy de jó is lenne ha sikerült volna, és hogy milyen jó volt az az egy hét amíg azt hittem jön a kistesó.....már csak arra tudok gondolni, hogy legyen már vége ennek a rémálomnak, legyünk már túl rajta, és fordulhassunk már előre! Eddig amikor nem sikerült mindig az segített, hogy előre nézhettem, várhattam a következő lehetőséget mihamarabb. Most egyenlőre ezt a kapaszkodót is elvették, amíg nem tudok túljutni ezen testileg, addig lelkileg hogy is sikerülhetne?! Ha reggel érzem a mellfeszülést, a derékfájást, pont mint amikor normális esetben terhes vagyok?! Hogy lehet ezt agyilag feldolgozni, hogy ha most van is hcg a véremben, ha érzek is pár tünetet, az mind-mind csak rosszat jelent? 

Zeke doki szerint itt nem csak arról van szó, hogy rossz helyen tapadt meg a kis embrio, biztos hogy más gond is volt vele. Lehet csak engem nyugtat ezzel. Azt mondta, ha nem lenne már egy gyerekem, akkor azt mondaná, hogy örüljek ennek is, mert bár ez most szívás, de mégis azt mutatja, hogy működik a rendszer, terhes tudok lenni, persze így hogy van Isti, és ezt már tudjuk, nem sok pozitív oldala van a dolognak. Ultrahangot nem érdemes csinálni, úgyse látszana semmi. Nem 100% hogy méhenkîvüli a dolog, de nagyon valószínű. Metotrexatot kaptam, ma 30mgt. Szerdán kapok mégegyszer, pénteken újra vérvétel, és addigra le kell mennie a hcgnek. A metotrexat egy kemoterápiás szer, na nem sok jót olvasni róla a neten. Ennek ellenére Zeke szerint ne aggódjak, csak nagyon kis adagot kell kapnom belőle, és mivel fagyasztott beültetés a következő, azzal mehetünk tovább nagy valószínűséggel már szeptemberben. Ez jó hír, ez az egy bíztat, így talán még hathat az ivig, és lehet esélyünk. Ha friss stimuláció lenne azzal várni kéne, mivel a petesejtekre is hathat ez, de így a fagyibabákkal más a helyzet. Amúgy nagyon szar érzés volt ma beadatni ezt. Főleg amiatt, mert nemhogy csökkent vagy stagnált volna a hcg, de nőtt. A tudat hogy valami él ott bennem, és most ezzel megöljük.... szar. Persze erre nem lehet így gondolni, Zeke csak hibás tromboblaszt sejteknek nevezte ezt, és én is ezt erősítem magamban. Hatnia kell az MTX-nek ha már kapnom kell, és péntekre le kell menjen a hcg!!!!!! 

:(

Tegnapi hcg 49. Erre őszintén nem számítottam. Szombaton ugyanis meg is jött, nem kis fájdalmak közepette, de azt hittem túl vagyok rajta. A fura az volt, hogy lelkileg nem tudtam túl lenni rajta, azóta is folyton kibirulok, és csak úgy elkezek sírni. Mostmár értem miért lehet ez így, hiszen itt vannak még mindig bennem ezek a terhes hormonok. Nem könnyíti meg az élet, hogy tovább léphessek! Pedig azt hittem, hogy pár hét múlva már a fagyasztott bébiket kaphatom vissza, erre ez. Persze mondanom sem kell, hogy ez is kiborít. Az ivig, a drága ivig hatása egyre gyengül, és nekünk meg legjobb esetben is ez a hónap tuti kimarad. Azon is aggódok mostmár, hogy mi ez az egész. Zeke hétfőre még egy hcgt kért (amúgy Ő nagyon kedves, és iszonyatosan alapos szerintem, nagyon örülök, hogy ő a dokim), ha akkor sem megy le, akkor kapok valami injekció kúrát, pontosabban metotrexatot. Ezt tipikusan méhen kívüli terhességnél szokták adni, ha tényleg alacsony hcgről van szó. Még a szó is megijeszt, így most ezt nem fejtegetem tovább, bízzunk benne, hogy lemegy az a hcg hétfőre! Ha nem lenne Isti, én ebbe most biztosan belezakkannék. De így egyrészt boldog vagyok, mert ő annyira nagyon édes, ahogy reggel azzal ébreszt, hogy "Szia,szia, Mama,Mama", ahogy mondja, hogy "auto,auto", és minden ilyen kis drágasága, másrészt tudom, hogy bármin is kell most keresztül mennünk megéri, ha a vége még egy ilyen kis álombaba lesz, persze most az út közben nagyon nehéz..... 

Biokémiai terhesség

Mai hcg-m 54. A rosszabbak közül ez a kisebbik rossz. Ez egy egyértelmű biokémiai terhesség, de legalább biztosan nem méhen kívüli. A biokémiai terhesség az, amikor hcg-vel igazolható a terhesség megléte, de a terhesség nem jut el abba a szakaszba, hogy ultrahangon is látható legyen, az már klinikai terhesség lenne. 

Zeke doki nagyon kedves volt, és sajnálkozott. Még egy hcg-t kért jövő csütörtökön, mert teljesen akkor nyugodhatunk meg, ha 10 alatt van, illetve akkor el is megyek hozzá egyeztetni. Egyenlőre nem jött meg, remélem azon is túl leszek hamarosan.

A száraz tények után picit arról, hogy hogy is vagyok. Szarul. A hétfő borzalmas volt, folyton csak sírtam és sírtam. Aztán Isti odaült rémült arccal az ölembe és mondogatta, hogy Mama-Mama. Na ettől csak mégjobban sírtam, annyira aranyos és kedves volt és láttam rajta, hogy tudja, hogy baj van, és megérti, és tudtam hogy össze kell szednem magam miatta, mert ő vidám, mosolygós anyukát érdemel! Az a legrosszabb ebben, hogy az ember beleéli magát. Nyilván az is ezt teszi aki otthon tesztel egy pozitívat, és csak úgy terhes lesz, és jön a baj, de mi a lombik miatt ezt hatványozottan tesszük. Erre a lombikra készültünk fél éve!!!!!! Más ennyi idő alatt....mi meg január óta intéztük az iviget, stb...aztán megtörtént a csoda. Már elhittük, hogy mi is azok közé a szerencsések közé tartozhatunk, akiknek megy ez ha akarják! Már elképzelhettem magam újra növekvő pocakkal, hogy újra érezhetem majd, hogy valaki belülről rugdossa a hasam, ami az egyik legjobb dolog a világon, aztán kiderül, hogy mégse. Kiderül, hogy amit annyira szerettünk volna, és aminek annyira örültünk 1hétig, az csak 1hétig lehetett a mienk. Mindenki mondogatja, hogy de azért most könnyebb, hogy itt van Isti. Nos könnyebb persze, mert Ő akkor is mosolyt csal az arcunkra ha épp nagyon szomorúak vagyunk, de azért ettől függetlenül nagyon nehéz. Keresi az ember a miérteket, de nem lehet találni. Ennél többet, máshogy, nem igazán fogunk tudni tenni, de hiszek benne, hogy sikerülni is fog újra, és persze mindent megpróbálunk! Persze ezalatt az 1hét alatt két barátnőmnél is kiderült, hogy jön a kistesó. Nem irigykedek vagy ilyesmi, ilyen érzeseim már nincsenek, de azért eszembe jut, hogy de szép is lett volna együtt teherbe esni! Úgy látszik nem tanultunk eleget még az elmúlt években, és újra próbára tesz minket a JóIsten, de mi kitartunk most is, és csak megerősödünk, és igenis lesz kistesó, csak még vár picit mielőtt jön hozzánk....próbálom magam erősíteni, mert menni kell tovább, méghozzá gyorsan, amíg hat az ivig. A legrosszabb, hogy a közeljövőben tényleg minden programot így-úgy lejátszottam magam, hogy hogy is lesz, mit hogy csinálok, mint kismama - na emiatt ezekből semmihez sincs kedvem, kifejezetten a hideg kiráz mindentől. A lakásban is, ami hamarosan végre kész lesz, igazi értelmet nyert volna a plusz kis szoba, ami kialakításra került, olyan jó érzés volt erre, mint kisbabaszobára gondolni....így is az lesz tudom csak még nem most azonnal. Nyilván még a mai hcg eredményt is úgy néztem meg, hogy hátha csoda történt, és csak rossz vicc volt ez a hétfő, mert mi hülye nők az utolsó utáni és azutáni pillanatig is hiszünk! Azt olvastam egy amerikai oldalon, hogy lombikok esetén nagyon fontos információ, hogy ha valaki eljut egy biokémiai terhességig, ez azt jelzi, hogy működik a kezelés, elindult valami. Ez az, amit Zeke egyszer úgy fogalmazott meg, hogy "kapufa",de ezután jön a gól. Istinél ez bejött, igaz akkor ezt egy 11-es hcgre mondta a 3. lombiknál. Bízom benne, hogy most is igaz lesz ez, és hamarosan újra terhes leszek egy egészséges kisbabóval!!!!! Köszönöm, hogy ennyien írtatok és gondoltok ránk, sok erőt ad! Sok minden jár még a fejemben, sok-sok dolgot tudnék írni, de már ettől könnyebb a lelkem, hogy ezeket leírtam és nem is írok mást, mert csak újra belehergelem magam, azt pedig nem szeretném. Szeretnék mostmár előre nézni, és nem szomorkodni, és csak örülni minden percnek amit a csodás kisfiunkkal tölthetünk - még egy kicsit élvezheti az egyeduralmát, aztán hamarosan igenis jön az a kistesó!!!! 

Mai hcg 170:((((( - kiszakadt a szívem egy darabja

Nem is írok semmit, mert nem bírok.....egy hete fel voltam rá készülve, hogy nem sikerült. Aztán egy hétig a föld felett jártam a boldogságtól, hogy mégis....aztán most elvették tőlem ezt az érzést....ha nem lenne nekünk Isti biztos megőrülnék, de így nem fogok! Mi lehetett a gond??? Miért csak biokémiai lett ez a terhesség? Miért vették el ezt a "kis boldogságot" tőlünk? Nekünk miért nem lehet, hogy csak úgy, és ezalatt értek lombik&ivig&kaparás...sikerüljön? 

Felhívtam Zekét, azt mondta hagyjam abba a támogatást, és bízzunk benne hogy megjön, és csütörtökön nézessek még egy hcgt, hogy kiürült-e. Borzalmas érzés, hogy most ennek kell drukkolni....

Hcg 126:)-hétfőihez nézve tökéletes!

Mai hcg 126:)

Tegnap megfogadtam hogy ha ma 120 felett lesz akkor örülök, nem aggódok, mert ez a 2-2,5 napi duplázódás! Ezért nem kell naponta járni. Ez a hétfőihez nézve tökéletes. Na persze a tegnapi miatt jobban örültem volna egy 150 körülinek,de ezek a rohadt számok ilyenek, mindig kikészítenek. Ha tegnap nem mentem volna, akkor ma ezt egy tökéletes értékként fognám fel. Szóval az is, és kész! Ma lemegyünk balcsira este, de próbálok valami labort találni ott ahova elmehetek pénteken. Max megyek hétfőn itt Pesten, csak addig bírjam cérnával....emlékeztem mindig is, hogy ez az eleje annyira izgulós, de átélni....huh, persze boldog vagyok, hogy van min izgulni, mert kismama vagyok, egy erős kisbabóval a pocimban!!!!

Hcg:104:)))

Annyira köszönöm a sok kedvességet, gratulációt, drukkolást - nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltok Ránk!!!!

A mai hcgm:104:)))-szóval növekszik szépen!!!! Annyira örülünk, remélem mostmár minden rendben lesz - de így kell lennie! A Bálint Analitikában voltam nézetni, olyan aranyosan fogadtak, emlékeztek rám még Istivel, hogy én vagyok az izgulós kismama, és ígérték, hogy gyorsan küldik az eredményt. Fél 12-kor kaptam meg, persze már tűkön ülve, de ez szuper:)))). 

Holnap is megyek nézetni, mert az IVIGhez kétnaponta kell nézetni ugye, bár holnap felhívom Bánhidy dokit, hogy nála mi a pontos elvárás. Mégegyszer köszi, hogy drukkoltok nekünk!!!!!!

Megint terhes vagyok:))))-és nagyon boldog!!!!

Hcg 66:))))) - boldog vagyok és nagyon izgulok, és újra terhes vagyok!!

Köszönöm Mindenkinek aki jól leszidott a negatív tesztetem után....igazatok lett! Teljesen lemondóan mentem a BMC-be ma reggel, kb 1,5óra után láttam hogy viszik be a hcgket. A biológus is ment be, majd kiszólt, hogy mindjárt hívnak. Na ekkor átváltottam őrült izgulásba, hogy mi a szösz, hiszen ő akkor van bent csak ha sikerült! Aztán hívott Zeke, de közben telefonált, de nem bírtam, leolvastam a dossziéról az eredményt. Azt mondta ez 1 baba lesz biztosan szerinte, és ne aggódjak, hogy a multkor 219 volt Istivel a hcg, ez az 5napos embrióhoz nem rossz szint. Hihetetlen!!!! Újra kismama vagyok!!! Itt a kistesó a pocimban!!!!!! Fel sem fogom..... Persze izgulok, hogy minden rendben legyen, nem bírok szerdáig várni a hcg ismétléssel, mert kivételesen a férjem is szétizgulja magát, pedig ő mindig nyugodt....szóval holnap is elszaladok egyre reggel, és remélem szép emelkedés lesz! Köszönöm édes JóIstenem!!!!!!!!

Nem sikerült?!?!

Az utolsó bejegyzésem óta teljesen eltűnt minden túlstimus tünet, még a púpom is, a hasam pedig csupán minimálisan feszül estére, de tényleg alig. Egyszóval nem érzek semmit abból, amit akkor Istinél éreztem - mondhatjuk hogy eléggé ki vagyok emiatt már napok óta. Persze lehet hogy most ennyire jól reagál a szervezetem, vagy nem is tudom, de én inkább rosszat sejtek. Pedig még fehérje turmixot is bevásároltam, arra az esetre ha a nagyon magas hcg miatt hirtelen mégiscsak erős túlstimu lenne..... Nem bírtam tovább, tegnap vettem egy tesztet, pedig gyűlölöm a teszteteket, de ezek a semmit sem érzek típusú érzések még rosszabbak. Már a megvásárlás jól indult, mivel távozáskor közölte a patikus, hogy "Jobbulást"! Ma reggel megcsináltam, 25-ös érzékenységű, de úgy sakkoztam, hogy hétfőn, ahhoz hogy örülhessünk egy 50-es hcg minimum kéne, és akkor ma a tesztnek már mutatnia kéne valamit. Persze nem mutatott semmit.....ennyi, őszintén, az érzéseim alapján pont erre számítottam. Nem tudom min múlhatott, nem pihentem eleget?! Vagy mi?! Pedig olyan szépen indult minden. Azért megyek hétfőn a vérvételre, mert beszélni szeretnék Zekével. És tudom, van aki szerint ilyenkor még lehet csoda hétfőre, de ez volt az 5.lombikom(plusz a sok fagyibabás), és ilyet nem sűrűn láttam. Istit 2 hete nem emeltem fel, mindig a kezembe adták csak - hát megérte?! Most itt fekszik mellettem az ágyban és fogja a kezem, úgyhogy nem fogok sírni, pedig tudnék........ Az ivig hatása miatt nem várhatunk, rögtön menni kell tovább a fagyasztott babykkel, nem lehet pihenni. Annyira bíztam benne, hogy sikerülni fog, hiszen ez a "recept" egyszer bevált már - de itt akárhogy is szeretnénk nem mi irányítunk, és a JóIsten még most valamiért úgy gondolta várnunk kell a kistesóra. Várunk, de fel nem adjuk!

A legszebb lenne ha hétfőre mégis csoda történne!!!! 

Sok minden

Egyre enyhülnek a túlstimu tünetei. Szinte alig feszül már a hasam, jó estére azért igen, de nem vészes. Félek, naná hogy félek, úgy szeretném ha sikerülne!!!! Istinél emlékszem annyira feszült a vérvételig, olyan légszomjam volt....nyilván most is ezeket várnám, de igyekszem nem hasonlítgatni, de tudom, hogy a hcg termelés fel szokta ezt erősíteni, így persze hogy kombinálok, pedig nem kéne!!!! Azért olyan sok időm nincs kombinálgatni, és magamon rágódni, mert közben:

-Isti tovabbra is köhög, folyik az orra, így éjjel nem túl jól alszunk, plusz reggelre feldagadt az egyik füle, szívrohamot kaptam, hogy mumsz, de kiderült, hogy valami csípés - valami mutáns dög megcsípte Őt

-Rupi hányt az éjjel, még ezen is aggodtunk, aztán levittük ma dokihoz, kiderült, hogy toklász ment a lábába, azért sántít...és nem tudták kiszedni, mert nem találták, úgyhogy holnap újra visszük, és reméljük kilöki addigra, különben fel kell nyitni - most be van kötve szegénynek, persze Istinek ez baromira terszik, pedig jó lenne kis nyugalmat hagyna neki

-a lakásban a festők nyitva hagyták az ablakot, és felázott az újonnan lerakott parketta bizonyos helyeken...persze kijavítják, de akkor is ááááá

Szóval nem unatkozunk....de mindegy, a lényeg, hogy jövő hétfőn kiderüljön, hogy újra kismama vagyok!!!!És addigra bízom benne, hogy minden szépen rendeződik....amúgy meg még nem is indulhatott be nagyon a hcg, még az pár nap, majd akkor erősödnek a tünetek újra!

Blasztobabyk

Ma nagyon gyorsan ment minden a BMC-ben, háromnegyed8-kor Zeke doki már be is tette a két blasztobabyt. Egyenlőre 5-t tudtak még fagyasztani 2-2-1-es megosztásban, holnap még rájuk néznek esetleg van e további fagyasztható baby. Megegyeztünk hogy valami bélprobléma lehetett inkább ez a tegnapi dolog, de így is érzem, a gyomrom ami nem 100%-os továbbra sem. Mostantól a lényeg hogy beágyazódjanak szépen!!!! A vérvétel július 7-én, hétfőn lesz. Remélem ezen is olyan boldog nap lesz majd, mint amikor két éve megtudtuk, hogy 219 a hcgm:)-sosem felejtem el! Igyekszem lekattani arról, hogy tüneteket keressek, és összevessem ezt a lombikot a multkorival, na persze nem könnyű....de igyekszem!

Mindeközben sajnos nem unatkozunk, ugyanis ha ez, plusz a lakásfelújítás nem lenne elég, akkor még egy kis aggódni való: a kutyuskánk sántít picit tegnap óta, nem találtunk a talpában semmit, lehet hogy megrántotta a lábát, nem tudom, de sajnálom szegényt. Isti pedig rettenetesen rosszul aludt, felkelt fél2kor, nem aludt vissza, már odavettük magunkhoz, de ott sem, elkezdett köhögni és szipogni:(((( Kb fél5-kor aludt el, nekünk meg kelni kellett 6kor, így nem vagyok a legkipihentebb.... Kedden kapta az MMR oltást, nem tudom ez függhet e azzal össze. Nem hiszem, az inkább láz és kiütésekkel járhat, ez megfázásnak tűnik...de hol?!miért?! Bízom benne hogy a jóidőben gyorsan meggyógyul és nem lesz komolyabb betegség belőle. Annyira cuki mostmár dokszor mondja hogy Mama, na persze a Papa is nagyon megy, meg a HINTA, AUTO:)-és már annyira látszik hogy mindent megért amit mondunk neki....egyszóval egyre ügyesebb nagyfiú!!!! Most hogy igyekszem pihenni délutánonként mindig lefekszem vele én is, amikor alszik, és sokszor csak ott gyönyörködöm benne. Remélem hamarosan kiderül, hogy lesz egy tündér kistesója is, ezért imádkozom!!!

A fotónk a blasztobabykről (emlékszem a multkor úgy fogalmazott az embriológus, hogy az egyik már kidugta a kis lábát....nos ez megint jól látható a képen:):

Brutális hasgörcs

Ma reggel iszonyatos hasgörccsel ébredtem. Pedig pont megállapítottam, hogy nincs is semmi komolyabb túlstimus tünetem, persze estére kicsit felkeményedik a hasam, de reggel szinte lapos, és ugyan kijött a szokásos kis púpom is, de az sem olyan vészesen csak éppen - na persze mondanom sem kell, hogy ezen aggódok is nonstop, mármint, hogy miért nincsenek erősebb tünetek, mivel Istinél ezek olyan erősek voltak, de az ember ilyenkor nyilván kitalál minden marhaságot amin aggódik..... Na de a lényeg, szóval brutál hasgörcsöm volt, de olyan durva, hogy többször majd elájultam közben, levert a víz, kb mintha szültem volna, de tényleg! A férjem nagyon aggódott, nyilván én is, de én inkább szenvedtem....de éreztem hogy ez nem ilyen stimulácio miatti dolog vagy ilyesmi, hanem ilyen hasmenés szerű görcs, így mondtam, hogy ne hívjuk Zekét se, pedig ő már akarta. Kb fél óra agonizálás után sikerült elmennem wc-re, nincs hasmenésem, de sikerült, azóta jobban vagyok azért, de egyenlőre fekszem, mert teljesen kimerített ez az akció. Talán a megnagyobbodott petefészkek nyomtak valamit, miközben csak szimplán wcre kellett mennem? Talán ez okozhatta a görcsölést? Nem tudom, egy a lényeg, és egyben reménykedem, hogy ez a két kis pici embriónak nem tett rosszat..... Remélem minden rendben velük, és vigyázott rájuk a JóIsten! Nem is tudom a két napos embribabyk mikor ágyazódnak be, de szerintem még keresik a helyüket, vagy remélem inkább már meg is találták, és elkezdtek befészkelődni!!!! Ma tuti diétázok, vagyis csak kímélő ételeket fogok enni, nem tudom mi okozta ezt, de nem kérek több ilyet (kivéve ha ez valahogy mégis az embriók beágyazódásához kapcsolódhatna, de ezt nem hiszem). Holnap érkezik még két blasztobaby, azt szeretném, ha szuper helyük lenne odabent nekik is! 

Két embrió a pociban:))

Minden embribaby továbbosztódott szépen, és meg is néztem azt a kettő szépséget, akit perceken belül bekerül a pocimba:) - ugyanis Zeke doki és az embriológus úgy döntöttek, hogy most kettő és ha minden jól megy szombaton még két blasztobaby hogy növeljük az esélyeket. Úgy várom már őket!!!!! Most valahogy annyira jó érzéseim vannak....csak maradjanak is.

Közben be is tette őket Zeke doki. Pont azt mesélte közben, hogy kedvenc lányneve az Anna. Mondtam neki, hogy nekem is, és így fogják hívni ha lányom lesz, és remélem most meg is fogan:)))) Szombaton reggel fél 8-ra kell jönnöm, mivel tényleg csak beugrik Zeke megcsinálni a transzfert, 11-re Ferihegyen kell lennie. Kisbabócáim kérlek fúrjátok be szépen magatokat!!!!! 

És persze egy sztárfotó:

15 embrió:)))))

Micsoda jóhír! Mind megtermékenyültek:))))))

Holnap visszakapok egy babócakezdeményt, szombaton meg csak az én kedvemért bejön kora reggel Zeke doki, és akkor még kettőt!!! Remélem továbbra is ilyen szépen alakul majd minden:)-holnap már egy babóca bent lesz a pocimban:))))

15 petesejt:))))

9kor kerültem sorra, minden nagyon flottul ment. Még a vénámat em rontották el, elsőre ment a branül. Ébredéskor kérdeztem hány petécske lett, de csak annyit mondtak, hogy sok. És a szokásos 1 palack helyett 4 palack infuziot kaptam, így sejtettem hogy tényleg sok lehet. Aztán végre bejött Kanyó doktornő, és megtudtam a lényeget: 15 sejtem lett!!!!!

Holnapra remélem mind megtermékenyülnek, és lesz 15 embriónk! Persze úgyis az számít, hogy a kistesó ott legyen köztük:)))) hajrá megtermékenyülés!!!!

Évforduló

Ma vagyunk 6 éves házasok (igaz már 12éve együtt vagyunk). Két éve ilyenkor azt kívántam, hogy foganjon meg az az embrió, aki a kisbabánk lesz. Ilyenkor hívott reggel a biológus, hogy 9 embriónk lett, és a kívánságom teljesült, mert ebból az egyik a mi Istink. Ma reggel már Ő ébresztett minket, és csodás így hármasban ünnepelni! A legnagyobb ajándék, hogy a Papa után ma rámnézett és azt mondta Mama:))))) Idén azt kérem, hogy jövőre már négyen legyünk, és ahogy két éve megfogant Isti, most is foganjon meg a mi második pici babónk, adjon nekünk a JóIsten még egy kis álombabát!

Csepeg az IVIG!

Csepeg az IVIG! Persze itt sem mennek olyan simán a dolgok, de Bánhidy prof továbbra is egy nagyon kedves, segítőkész orvos! Megérkeztem reggel, mondták menjek be jelentkezni a nővérpulthoz. Isti és István kísértek be, erre leordították a fejünket, hogy ide tilos bemenni. Így nyitottunk. Aztán mégis behívtak, majd kérdezik hogy hol a terhes kiskönyvem, vérkép, stb...mondom nekik még sajnos nem vagyok terhes, erre nem értik, hogy akkor mit keresek itt. IVIGről még csak nem is hallottak, de majd beszélnek valami dokival, addig is feküdjek le, adnak ágyat. Vártam egy órát kb, aztán egyszercsak belibbent Bánhidy doki. Egy bűbáj volt, mondta, hogy átjött rámnézni, és sajnálja hogy most a terhes patológián tudta csak intézni ezt nekem, itt még valóban nem adtak be iviget, és jöjjek már ki beszélni a nővérekkel és mondjam el hogy is működik ez.... Ez vicces, na mindegy is, a lényeg hogy csepeg, és szépen kezd dolgozni bennem, jó kis helyet biztosítva az embrióknak! 

Annyi tuti, hogy az ügyintézés sokkal gördülékenyebb, mint a MÁVban volt, és Bánhidy dokival együttműködni is fantasztikus, még akkor is ha itt még annyira nem ismerik az IVIGet. Szerencsére én már ismerem:). Ami viszont rossz, hogy ez a terhes patológia, nem pedig a szülőszoba, mint anno a mávban! Ott amíg lecsepegett az infúzió mindig csodálattal láttam, hallgattam, ahogy sorra születtek a drága kisbabák - itt egy olyan lánnyal vagyok egy szobában, akinek elhalt a terhessége, mindjárt műtik szegényt........ 

Remélem minden rendben lesz, és hamarosan mehetek haza ha lecsepegett az 5 palackom....persze ez nyilván valamikor késő délután lesz csak. Addig pihi - egyedül, mivel István Istizik. Régen itt volt velem mindig valaki, most nem, de nem baj, boldog vagyok, hogy már van egy csodakisfiam akire vigyázni kell! 

Amúgy már le sem írom, mert annyira tipikus, de a vénámat első körben megint elrontották...miért nem hiszik el ha mondom, hogy nem működik nálam ez a csuklókörüli branül behelyezés! Mindig elpattintanak egy vénát, de mindig mindenki bepróbálja, mert azt gondolja, hogy majd ő tudja és neki sikerül. Érdekes az is, hogy papírokat sem nagyon kértek, és mindenki tök nagy érdeklődéssel kérdezget, hogy mi ez az infúzió, mire jó, stb. 

Ma reggeli ügyesség

A pergoverist utálom a legjobban az inkeciok közül, de ezt már írtam. Na ma reggel a férjem készíti elő beadásra a kis tűket, én közben Istit reggeliztetem. Mondja hogy essünk túl a legszarabbon, és beadja a pergoverist. Szokás szerint rohadtul fájt, vagy talán még jobban is. Túl vagyunk rajta, megy a következő szuri, miközben észreveszem, hogy Áááá Szivem csak az oldószert adtad be a pergoverisből, a port nem keverted bele!!!!!!!!!, huh nagyon ki voltam, mert most mit lehet tenni?!? Egyrészt 7ezer Ft egy ilyen kis injekció, de ha nem is ezt nézzük, hanem most újra beadni egy másikat, vagy mi? István azt találta ki, hogy a másik dobozból felszívta a fél oldószert, azzal felkeverte a port, úgy beadta. Most itt várok Zeke dokira, megkérdezem mit gondol erről, mert ugye így holnapra is csak fél oldószerünk van a porhoz....ezt a bénázást! 

Amúgy jobban vagyok mostanában már, elmúltak a rosszullétek, talán megszokta a szervezetem a hormonokat. Remélem már sok szép nagy tüszőm van, de ez hamarosan kiderül az UH-n. Jó lenne ha mostmár akkor terv szerint alakulnának a dolgok, és a leszívás hétfőn lenne, mert nem volt könnyű leszervezni hogy akkor ki vigyázzon Istire, mivel a nagyik Balatonon vannak. Persze feljönnek mindketten ha kell, mindketten felajánlották, szóval nem panaszkodom, nagyon aranyosak, csak tegnap tök jól leegyeztettük, hogy jön anyósom, aztán nem akarom hogy most megkeveredjen minden, mert mégsem hétfő lesz a nap mondjuk. Na persze ha a tüszőknek több nap kell vagy bármi, akkor inkább módodítsunk, a lényeg, hogy szép érettek legyenek! 

....

Közben meg is volt az UH:

Leszívás marad hétfőre. Holnap délben még a maradék kb 100 gonalf, este 1pergoveris (amit nem gond ha fél oldószerrel ad be az ember), reggel az 1clexane és 1 gonapeptyl. Szombat este 21:00-kor tüszőrepi, és hétfőn pedig altatásban a leszívás. Remélem nem lesz korai a dolog....emlékszem Istinél is ezen aggódtam. Ma amit látott: bal oldalon 3x20mm,3x18mm,3x15mm, jobbon 3x18mm, 3x15mm,3x13mm...szoval a bal a nyerőbb. Remélem még több is eléri a 20-at minimum, és szép érett sejt lesz bennünk!!! 

Holnap ivig!!! 

Leszívás valószínűleg jövő hétfőn, alakulnak a tüszők :)

Tegnap jól elkiabáltam, hogy milyen szuperül bírom a hormonokat. Estére olyan rosszullét jött rám, iszonyat hányingerem volt, és összegörnyedve feküdtem, alig bírtam megmozdulni. Aztán reggelre jobb lett....az is lehet hogy nem a hormonok okozták, de azért gyanús. Mindenesetre ma voltam ultrahangon délelőtt. Zeke doki mindent rendben talált, azt mondta szépen alakulnak a tüszők, jobb oldalon látott vagy 9 db-ot, bal oldalon szintén sokat, szóval ez jól hangzik. Azt mondta hogy leszívás valószínűleg jövő hét hétfőn, és így én leszerveztem az IVIG-et péntekre. Azzal sem volt semmi gond, Bánhidy doktor asszisztense egy tündér kedves nő, aki fél órán belül visszahívott, hogy akkor pénteken vár reggel 8-kor, minden rendben lesz. Csütörtökön még egy UH Zekénél, hogy bekukkantson hogy állunk, addig pedig mától a következő módosítások a hormonokban:

1 gonapeptyl

125 gonal-f

1 pergoveris

1 clexane

Remélem hamarosan beköltözik a kistesó a pocimba!!!!!!!!!!!

Injekciók

Egész jól bítom eddig a hormonokat, bár már érzem a petefèszkeket, pedig még van jópár nap. Az injekcióktól viszont ki vagyok, azt régen jobban bírtam, most valahogy az egész hasfalam sajog már tőlük, és kezd lilulgatni is. A legjobban a pergoveris beadása fáj....a többi ehhez képest semmiség, a gonalt például kb meg sem érzem. Isti olyan cuki volt ma reggel, a férjem adta be az injekciókat, és a pergoveris után hát sziszegtem kicsit, nem bírtam ki, és erre Isti nézett rám, majd mondta hogy Papa,nézve az apjára hogy most miért van ez velem, majd mutatott rám elképedt arccal, és odajött és megölelt! Annyira édes!!!! Annyira más így injekciózni, a múltkor reggeli rohanásban aközben szúrtuk be őket miközben Istit itattam tápival....

Egyenlőre agyalni sincs időm, de tudom hogy úgyis a beülti utáni idő a nehezebb, így most még nagymellénnyel mondhatnám hogy milyen jól bírom lelkileg, az a 10-12 nap a húzós, amikor várunk-várunk-várunk, és reménykedünk, imádkozunk, hogy a JóIsten adjon nekünk újra egy kis csodababát! 

Mennek a hormonok

Szerda reggel megjött. Vagy inkább valami olyasmi. A legutóbb tök normálisan megjött a kaparás után, hát most az volt, hogy szerda reggelre kezdődött valami, ennek meg is örültem, hogy szuper, indulhatnak a hormonok. Be is adtunk mindent amit kellett, erre szerda estére már se híre se hamva a mensinek. Zekével beszéltem azt mondja ez belefér hogy így legyen simán egy kaparás után. Amúgy tényleg viszonylag hosszan véreztem, végig a hétvégén...

Hormonok:

1/2gonapeptyl

150 gonal-f

1 pergoveris

1 clexane

Hétfőn megyek ultrahangra, akkor bekukkantunk hogy állnak odabent a dolgok. Közben egyeztetem az iviget is, talán jövő hét péntek fele lenne az ideális....de hétfőn lehet már jobban látjuk. Remélem ez a mensi dolog rendben van így, és elkezdett bent már növegetni az a kis tüsző, akiből majd Isti kistesója lesz! Amúgy most nem izgulok még, majd úgyis fogok a beültetés után eleget😊

Fogacskák

Istinek nagyon jön a foga. Pontosan 6db fog indult meg egyszerre, abból 4 kint van, de az utolsó kettő ami úton van, az nagyon küzdős. Ezek elöl a 3. fogak lent, eddig ezek mennek a legnehezebben. Így összesen már 14 fogacskája lesz kint, csak bujjanak már ki!!!! Kicsit szipogott is emiatt, szívtam az orrát pár napig, de ez semmi, inkább azt mondom ami a durvább, hogy például tegnap este úgy zokogott, és csak fogta a kis ujjaival a fogakat, és a kezemben is sírt, pedig ilyen talán még sosem volt, hogy ott ne nyugodna meg. Végül nurofennel altattam el, hogy ne fájjon, nem tudtam mit csinálni, mert semmi sem használt (osanit, dentinox, stb....). Remélem mára áttört azért volt ilyen vészes! Ma kellene menni MMR és kullanolcstásra, de lemondom, átteszem jövő hétre, mert nem merem erre még ráoltatni ezekkel, így is ki van. Amúgy meg hihetetlen hőség van, és így még jól is jön ki, balcsin maradunk még mára. Tegnap pancsizott Isti a kis gyerek részen a bokáig érő vízben, úgy élvezte ahogy gyúrta az iszapot:))))). Itt voltak barátaink is, és egy kis időre én vigyáztam a barátnőm két kislányára is. Ott álldogáltunk a strandon, Isti fogta egyik kezem, a kisbabájuk a másik kezemben, a nagylányunk meg utánunk kismotorral. Ketten is megjegyezték hogy milyen szép gyerekek, illetve egy bácsi odajött direkt, hogy három gyerekem van tényleg, milyen szép család?:) - mondtam hogy kettő most csak kölcsönben, de egy pillanatig valahogy mégis elgondolkodtatott és átéreztem, hogy milyen érzés is lenne több gyerkőccel, és nagyon tetszett!!!!! Szóval hajrá kistesó, nagyon várunk!!!! 

Nálam elállt a vérzés tegnapra teljesen a kaparás után, szombaton elég erős volt, akkor megijedtem hogy mi ez már, mert csak rózsaszínes dologról volt szó, na de persze nem pihentem eleget, és emiatt szerintem elhúzódott a dolog. Most várom hogy megjöjjön, mert Zeke szerint észre fogom venni, és lesz kis vérzés, és akkor elstartolnak a hormonok! Már várom hogy kezdhessük végre! És akkor telefonálok IVIG ügyben is, és azt is intézem. Szóval most kivételesen várom a mensit, de utána ha ez megjött nem kérek belőle többet jópár hónapig😄☺️😉

Abrasio, azaz méhkaparás ébren

Nem volt eseménytelen a mai nap. Kiderült ugyanis hogy az altatóorvos nem tud visszajönni a punkciók után, hiába kértem hogy én mindenképp úgy akarom. Zeke rábeszélt, hogy vállaljam be ébren. Rettegtem, még sírtam is itt egymagamba, úgy féltem, hiszen amit a szülés után csinált az brutálisan fájt. A nővér is mondta, hogy igen, ezen nincs mit szépíteni, fájni fog, és Zeke az egyetlen doki aki ezt néha napján ébren megcsinálja, más nem. Persze gyorsan próbáltam utánanetezni, na kb mindenhol altatást írnak, mert ez fáj. Így mentem be remegve a műtőbe. Nagyon jófej volt Zeke doki, végig nyugtatgatott, mondott minden egyes lépést. Profi volt, be tudta adni a lidokaint úgy hogy nem kellett ráfognia a méhszájra, aztán kis tágítás és kanál. Fájt, fájt, de teljesen kibírható volt!!!!! Gyorsan végeztünk is, szóval jobban féltem mint amilyen volt azt kell mondjam így utólag...... De akárhogyis jó túllenni rajta:))), köszi hogy gondoltatok rám!!!!

Holnap abrázió!

Ma bementem Zekéhez. Nem mertem enélkül nekimenni a hétvégének, és lám megérte, holnap csinálja is a kaparást. Egyedül kell mennem, István vidéken dolgozik, anyu Istivel. Kicsit félek, de már van gyakorlatom, rendben lesz minden....de egyedül még sosem mentem ilyesmire, így még félelmetesebb persze.... Elképesztően hasonlít eddig ez a lombik a legutolsóra, kb pár nap eltéréssel. Remélem a végeredmény is hasonlít majd, egy gyönyörű pici babóca:))))

Kérlek gondoljatok rám picit, hogy minden rendben menjen holnap!!! 

Kettecskén

Elutaztunk két napra kettesben egy kis wellnessre a férjemmel. Nagyon ránk fért már egy kis kikapcsolódás, mert a lakásfelújítás, na meg persze a lombik miatt is van bennük feszültség rendesen, illetve arra hogy kicsit kettőnkkel is foglalkozzunk szinte nem is marad időnk. Nagyon jól éreztük magunkat, medence/szauna/masszázs/kis biciklizés/fincsi vacsora kis borral..... Nem mondom, persze iszonyatosan hiányzott Isti, és még szerencse hogy nem nagyon voltak gyerekek a szállóban, különben tuti ki lettem volna nagyon. Anyósomék vigyáztak rá Balcsin, illetve anyuékkal is összefutottak. Azért olyan jó, hogy a mai világban a különlét sem teljesen külön, csomó képet, sőt videokat is tett fel nekünk róla Anyósom, így láttuk azért Őt, és láttuk azt is hogy milyen szuperül érzi magát, így kicsit olyan volt mintha együtt is lettünk volna. Régen, amikor még telefon sem volt....huh na akkor biztos nehezebb volt! Mivel most szinte együtt lakunk Budapesten anyósomékkal, így teljesen jól ismerik Isti kis napirendjét, illetve minden kis allürjét, ami szerintem nagyon sokat számít, meg sokat is vannak együtt, imádják egymást nagypapával és nagymamával is, ami szintén fontos. Balaton pedig Isti második otthona, így a környezet sem ismeretlen volt neki. És persze igazi nagyszülős kényeztetésben volt része, óriás játszóterezés, kacsaetetés, lángosozás....

Szóval azt kell mondjam nagyon jól sikerült az egész! Még itt vagyunk a szállóban, nemsokára indulunk majd reggeli után, alig várom persze a pillanatot hogy a karomba vegyem és jól megpuszilgassam az én kicsi drága fiam újra!!!

Most pedig remélem kellően feltöltődtem mert indul a lombik húzósabb része, utána pedig remélem 9 hónapig nincs megállás!!!!! Amúgy kicsit ideges vagyok, és rosszul is alszom, ami mondjuk talán a gonapeptyl miatt lehet - majd visszanézem hogy volt ez a múltkor. Most épp azon izgulok, hogy mikor jön meg, és hogy ne menjek-e el a pünkösdi 7vége előtt Zekéhez mindenképp, mert mi van ha akkor jön meg mondjuk szombaton?!? Nem akarok elkésni a hormonokkal..,.sőt arról nem is beszélve hogy mi van ha kell kaparás is?! Ma vagyok amúgy 29.napon....persze nekem hosszabbak a ciklusaim, de csak 8napja szúrom már a gonapeptylt, szóval csak befolyásol az is?! Szerintem elmegyek a hét vége fele Zekéhez, nem kockáztatok....pedig szó volt róla hogy Istivel lentmaradunk balcsin mert szép idő is lesz, de a lakás miatt sem baj ha felugrunk mégis inkább!

Amúgy van még egy dolog ami miatt kicsit ideges vagyok most, apu szemében melanómát találtak a szemfenéken. Ma megy pont Debrecenbe orvoshoz, mert ezt állítólag ott kezelik csak, remélem minden rendben lesz, jóhireket kap, és gyorsan kigyógyul ebből!!!

Gonapeptyl start!

Tegnap délelőtt beadtuk az első gonapeptylt. Elindult a long protokoll!!!! Annyira szeretném ha sikerülne, és akkor megint lehetne egy tavaszi kisbabám, pont mint Isti. Most néztem a papíromat és a nagyokos Zeke doki azt írta rá hogy akkor menjek ha megjön, de legkésőbb június 9. Na ez pünkösd. Pedig direkt kérdeztem hogy ugye az nem pünkösd, amikor írta....na mind1. Talán megjön jövő héten, kíváncsi vagyok a gonapeptyl hogybefolyásolja a dolgokat. Nagy kérdés, hogy csinál, csináljon-e kaparást....

Amúgy kicsit beteg vagyok. Napok óta fáj a torkom, és mostmár az orrom is be van dugulva. Kicsit ugyan fura ez a betegség, mert főként estére rosszabb, napközben szinte alig, és valamiért kicsit ilyen allergiás érzésem van, pedig ilyenkor nem szoktam az lenni, de lehet hogy a lipid bekavart az immunrendszerbe. Nyomom a sok C vitamint, remélem hamar elmúlik, mert nem lehetek most beteg, hiszen terhes leszek hamarosan!!!

Program program hátán

Ezer éve nem írtam. Mostanában olyan sűrű volt minden napunk, tele sok szuper programmal, zsúrokkal, játszóterezéssel, na meg persze kis építkezéssel, mivel még mindig készül a lakás. 

Isti egyre többet sétálgat, különösen mióta rövidnadrág van rajta ebben a jóidőben, nem kedveli ha hozzáér a térdéhez a föld, így inkább kétlábon jön-megy. Nagyon nagyfiú, ül az apja nyakában, kapaszkodik a hajába, egyedül csúszik le a csúszdán, és továbbra is motorozik ezerrel. Múlt héten meg is történt az első véres baleset, megbotlott egy tobozban a nyuszimocival, és előre esett, felszakadt az ajka, meg lehúzta az állát. Persze megijedtünk, de pont ott volt anyosom is, és tök jól megnyugtatott, azt mondta: kezd olyan lenni mint az apja volt gyereknek, koszos, kicsit véres, és izzad a sok játéktól;). Hihetetlen hamar teljesen meggyógyult a seb utána!

Nagyon durva vagy 4foga jön egyszerre Istinek! Szegényem, néha nagyon sír, de amúgy jól viseli hála Istennek. Nem tudom emiatt -e de nagyon anyás mostanság, de nem az hogy rajtam lóg, motorozik ő, meg játszik, csak ne hagyjam el a látóterét, ja és főként én vegyem föl és vigyem ide-oda. Ez persze tagadhatatlan hogy kicsit jól is esik, de azért nehéz is, remélem csak a fogak miatt alakul most ez így. Amúgy érdekes, mert mondani csak azt mondja hogy PAPA, HINTA, de mama sehol egyenlőre.

Lejöttünk a szép időben Balatonra, de őszintén: brutál fárasztó itt. Annyira szeretünk pedig itt lenni, de Istit itt egy másodpercre sem lehet magára hagyni, mert annyi veszélyt rejt a kert, így egész nap a nyomában vagyok, és persze nyilván nem ül meg egy kicsit sem egyhelyben.....amúgy meg elkezdett fájni a torkom, nem értem mitől ebben a szép időben?!? De nem lehetek beteg, hétfőn indulnak a gonapeptyl injekciók!!!!

Isti, a kis totyogó

Isti tényleg megtanult járni. Elképesztő, hogy hogy ki van találva ez az egész, komolyan tátott szájjal figyelem, ahogy minden nap gyakorol és fejleszti önmagát. Először csak sétált egyikünktől másikunkig, de vagy 20x, aztán leült félúton, és támaszkodás nélkül állt fel, tegnap pedig azt gyakorolta, hogy tárgyakat visz a kezében és úgy mászkál. Hihetetlen, olyan ügyes! Persze tudom nyilván mindenki megtanul járni, és keresztül megy ezen, de csodás mindezt a saját kisfiamon megfigyelni és a megfigyelnin van a hangsúly, mert más babán láttam ugyan hogy cukin totyog de magát ezt a részletes tanulási folyamatot csak így lett alkalmam végignézni.

Mindig akarom írni hogy mennyire boldog vagyok hogy van kutyánk, és Isti Rupi mellett nőhet fel. Imádják egymást, a legjobban Rupival játszik el Isti. A kertben naphosszat ki botokat keres, dugdossa a kutyának, vagy a labdát dobálja neki, vagy csak szimplán átöleli és hozzábújik! Senkihez nem is bújik ilyen aranyosan magától oda, csak Rupit tünteti ki ezzel:))). Evés közben is tündéri amit művel, amíg éhes addig tömi a saját szájába az ételt, vagy ha nagyon ízlik neki valami, akkor se ad a kutyának, de aztán ha kezd jól lakni akkor már csúsztat Rupinak is 1-1 falatot:), aztán ha jól lakott akkor már csak őt eteti! Na persze ez etetés közben nem mindig tűnik ilyen jópofának, de azért mégis elolvadok....

Kiváltottam a gonapeptylemet, ez most sem lett olcsóbb.... 26-án indulnak az injekciók!! 

És ami csodás hír, megkaptam az OEP levelet, megvan a támogatás az IVIGre, mostmár pecsétes papírom van róla!!! Mióta intézem már ezt, őrület, pedig pontosan tudtam mit hova adjak be, kit kell hívni, stb, és így is fél év volt....durva a bürokrácia ami ezt az egészet körül veszi! Most ugye a terv az hogy Bánhidy professzor adja be majd nekem, és jó érzés, hogy nem kell stresszelnem miatta, majd hívom, egyeztetünk és megyek megkapom - legalábbis ezt ígérte, de ahogy az eddigi dolgokat nézem tényleg olyan kedves együttműködő! 

Zeke dokihoz legkésőbb június 9-én kell mennem, vagy hamarabb ha megjönne, és hogy csinálunk e méhkaparást akkor dönti el. Nem tudom kell-e az nekem, de Isti előtt volt, így az eléggé arra billent...remélem azért neki is lesz valami konkrét véleménye, ne nekem kelljen már dönteni róla csak úgy! 

Most igyekszem ráhangolódni és felkészülni a dolgokra, mert most újra sikerülni fog, megint kismama leszek a pocimban Isti tesójával, szugerálom-szugeralom!!!!!

14 hónapos és szerintem elkezd járni

Tegnap voltunk kullancs oltáson, így egész pontos kis méreteim vannak Istiről:
9,25 kg és 79 cm a nagyfiú.

És ami a nagy szó, hogy talán tényleg elkezd járni....tegnap este nagyon sok lépést megtett, és álldogált is sokat, és nagyon örült magának. Ma is sokszor próbálta már és megtett 3-4 lépést....szóval lehet hogy ez egy komolyabb fordulópont lesz!

Este fél hét: módosítom a bejegyzést, Isti jár!!!!!! Hihetetlen, olyan ügyes:))))) - ma van Apu szülinapja, ezt kérte ez alkalomból, és meglett! Olyan csodás érzés, Isti szószerint beleszalad a karjaimba:))))-leültünk a földre és hozzám és apukájához szaladt felváltva, és közben végig röhögött, úgy élvezte:))))

(Most) nem sikerült....

Köszönöm, hogy ilyen sokan gondoltatok ránk, sajnos most mégsem jött össze a kistesó. Kanyó doktornő közölte az eredményt....már amikor behívott láttam az arcán, és éreztem a rossz hírt, mondtam is Istvánnak.... Kedves volt, rögtön úgy fogalmazott, hogy sajnálja, hogy nem közölhet olyan jó hirt, mint anno a kisfiunknál tették....így bár a hír rossz volt, de rögtön, ahogy kimondta Isti nevét nem is lehetett annyira rossz, mint régen. Persze hazudnék ha azt mondanám nem viselt meg, vagy hogy nem sírva hagytam el a BMC-t.... Sírtam, és kettős érzések kavarogtak bennem - van-e jogom sírni, hiszen van egy csoda kisfiunk?!?! Sírhatok-e mégis miközben mellette oly boldog vagyok?!? Ettől függetlenül egy ilyen kudarc után az embernek szerintem igenis jót tesz egy kis sírás....ez egy felfokozott helyzet, maga a vérvétel ezzel a pár órás várakozással is az, és az hogy ilyenkor elveszítünk egy embriót, akiről még fotó is van a telefonomban....ezt igenis mindenkinek van joga megsiratni és elgyászolni......Eszembe jutnak a szokásos hülye gondolatok: hogy más csak gondol egyet és terhes lesz, én meg immunkezelés&lombik után se, mert az hogy egy spontán hónapban csak úgy keseregjek már eszembe sem jutna...mert az ember mindig elhiszi, hogy talán majd ha elsőre nem is volt könnyű, másodikra már tényleg könnyebben fog menni.... Annyival biztos könnyebb, hogy tudom mit csinálunk, a BMC-ban jól ismerek mindenkit, és nem kell bemondanom a nevem a recepción, mert pontosan tudják ki vagyok, de a folyamat maga azért ugyanolyan nehéz.

Persze tudom pár hónapja erről a fagyasztott beültetésről még úgy beszéltem, hogy szinte esélytelen, és majd a rendes lombik, csak amikor az ember benne van és csinálja....na akkor elkezd remélni! Érzésre amúgy őszintén egyedül szombaton éreztem hogy feszül a hasam és felkeményedik, pont mint anno Istinél, de aztán ez vasárnapra teljesen eltűnt és nem is jött vissza.....a mellem sem fájt, szóval nem igazán éreztem magam terhesnek, és ugyan azért bízakodunk, de aki már egyszer volt terhes az szerintem talán sejtheti hogyha van valami, vagy legalábbis gyanús. 

Egész nap csináltunk valamit, bár semmihez sem volt kedvem, de a férjem telerakta a napot programokkal. Nem sok időm volt keseregni....amúgy sírni is csak addig sírtam amíg magamhoz nem öleltem újra Istit, utána nem....most viszont, hogy mindenki alszik, én meg nem tudok, és már fáj a hasam is, érzem, hogy mindjárt megjön, magam vagyok, és megint a könnyekkel küzdök! Úgy szeretném ha újra átélhetném ezt a csodát, ha újra itt mozgolódna a pocimban egy kisbabóca, és Istinek ezzel megadhatnánk a legnagyobb ajándékot, egy kistesót. De így is lesz, csak még egy kicsit küzdünk érte, Isti pedig addig élvezi az egyeduralmát:)! Mielőtt még nem tudtam az eredményt gondoltam arra, hogy ha rossz hír lesz, akkor most beadatok meg egy lipidet és utána megpróbálunk egy inszeminaciot, és még várok az utolsó támogatott lombikunkkal...de most úgy érzem hogy egy percet se akarok várni, csináljuk, és adjunk bele mindent, ugyanolyan protokollal ami bevált már egyszer és 0.iviggel. Régen is tudom, hogy ilyenkor csak ez vitt előre és ez éltetett, hogy következőre mit és hogy csinálunk majd..... Most persze legfőképp Isti ad erőt, de azért persze kattog már az agyam a mihamarabbi, akár rögtön ebből a ciklusból indulva a hogyantovábbon. Kicsit félek most a nagy hormonleterheléstől...régen ez eszembe sem jutott, fura, de csinálni szeretném mindentől függetlenül. Attól is félek, hogy ne legyenek túl nagy elvárásaim, mert nehogy nagy koppanás legyen a vége, mert lehet hogy csak harmadikra vagy negyedikre sikerül majd, viszont kudarc ide vagy oda, azt továbbra is elhiszem hogy sikerülni fog, és lesz itt kistesó hamarosan!!!!! Ha pedig a másodperc töredékére is elfelejtettem volna hogy Isti mekkora csodás ajándék, akkor ez egy remek alkalom, hogy újra és újra megköszönjem Őt a JóIstennek, megköszönjem, hogy bármi is történjék én már anyuka lehetek, egy drága kisfiú boldog anyukája!!!! 

 

Érzések

Mindjárt itt a pénteki vérvétel! Szombaton annyira felkeményedett a hasam, pont mint régen Istivel az elején, bár akkor azt a stimunak tudtam be. Egészen örültem is, hogy hátha ez jó jel.....de vasárnapra eltűnt, azóta semmi! Igazából a mellem sem feszül, szóval nem tudom mi lesz?!?!? Na persze ettől még akár sikerülhet is, és fog is, TERHES VAGYOK, ezt szuggerálom, de jó lenne ha lenne valami bíztató jel, és már lehetne tudni! De persze a legeslegjobb az lenne, ha tényleg így lenne, és tényleg kismama lennék!!! Tesztelni nem akarok, vagyis nem merek.....de már csak kettőt alszunk és itt a péntek!

Istike olyan nagyfiús mostanában: egyedül iszik az itatópoharából, csomószor egyedül eszik, sőt jobban szereti magának betenni a kis falatokat. Este pedig nem az van, hogy szinte elalszik és úgy letesszük, hanem teljesen éber még, akkor lerakjuk a tejcsiivás&jóéjt szeretgetés után, és nem sír, amikor kimegyünk, hanem szépen elalszik az ágyában. Reggel amióta így alszik el még tovább alszik, általában fél9-9 fele ébred. Így persze a délelőtti alvás sokszor elmarad, és napközben van hogy már csak egyszer alszik egy nagyobbat ebéd után! 

Régi bejegyzések

Visszaolvastam a régi bejegyzéseimet, amiket akkor írtam, amikor Isti fészkelte be magát a pociba. Meglepődtem, hogy mennyire összeszedett és magabiztos voltam, nem is így emlékeztem. Csomószor írtam, hogy sikerülni fog, így lesz, és lám tényleg sikerült! Akkor ez még csak egy hatalmas vágy volt, de így utólag olvasva, hogy tudom, hogy beteljesült, nagyon érdekes. Többször fogalmaztam úgy, hogy foganjak meg a kisbabáink, tehát többes számban, illetve a fagyasztásnál, hogy ezek az embriók majd a tesóhoz kellenek....így is lett!!! Tényleg tesóhoz kell most nekünk ez a felébredt kis embrike, aki remélem mára szépen bedolgozta már magát odabent, és remekül van, és marad is még sokáig....és akkor amikor azt írtam, hogy foganjanak meg a babáink, akkor az a többesszám utalt Istire, és a kistesójára, aki most kezd növekedni odabent. Persze gyötörnek most is a rossz gondolatok, félelmek, hogy biztos nem jön össze elsőre, de legbelül most azért megváltozott az, hogy nagyon erősen hiszem, hogy ha nem is most, de sikerülni fog! De miért ne most? Mindent megtettünk, szóval jövő héten ilyenkor imádkozom, hogy már hivatalosan is kismama legyek!!! Pozitívan fogok hozzáállni, mint legutóbb, és talán ez most is bejön!